A Tron öröksége

Pár hónapja, mikor hivatalossá vált, hogy igen, bizony, jön A Film, mindketten újranéztük a nyolcvankettes eredetit, hogy viszonylag friss legyen az élmény az újjal való összehasonlításhoz. Vártam az Örökséget, mint a karácsonyt. Aztán múlt héten beültünk rá háromdében, végül a popcornszagból előbújva levontuk a konzekvenciáinkat. Vigyázat, szpojler-veszély!

Enkara: Nem semmi egy látványosság volt, nekem összességében nagyon tetszettek a vizuális megoldások benne. A kontraszt a fiatal és a húsz évvel öregebb Flynn között mintha az eredeti meg a mostani film közötti is lenne, számomra mindennél beszédesebb. Neked mi a véleményed?

Sharpe: Igényes a stílus, roppant jó a kivitelezés. Nagyon jó volt viszontlátni azt a világot, amit már az első film hatására elképzelt az ember - anélkül, hogy a technika vagy a költségvetés határt szabott volna neki. Emiatt a kivitelezésért már megérte megnézni moziban, mert itt a látványvilág nem CGI (Computer Generated Imagery: számítógép használata különleges effektusok létrehozásához a filmélmény növelése céljából) által felturbózott effekteket jelentett, hanem a tényleg hangulatformáló környezetet. Ezért fáj megemlíteni a hibát, ami többek között az eleinte ilyen jól felépített hangulatot rontja, és a magamfajta mozinézőt az egész film alatt hiányérzettel tölti el: ez a producerek azon törekvése, hogy a filmet minél szélesebb nézőkörhöz eljuttassák, azáltal, hogy lebutítják, elnézést, "közérthetőbbé teszik". Persze Hollywood filozófiája most is az volt, hogy bármilyen témából blockbustert csináljon (jelentős anyagi sikert biztosító film - jellemzően az USA-ban 100 millió dollár feletti bevételt elérő filmeket hívják blockbuster-nek); ám fel kellett volna ismernie, hogy bár a Tron alapkoncepciója alapján rétegfilm lenne, de elég szilárd rajongóbázissal  rendelkezik ahhoz, hogy mégis szélesebb körben sikeres film lehessen. Ehelyett kaptunk egy langyos egyveleget, ami egy ősrajongónak már nem feltétlenül elég, de egy új "laikus" néző érdeklődését sem kelti fel sokkal jobban. Igen, a film '82-ben megbukott, mert az emberek nem értették, de a nézők ilyen szintű hülyének nézése 2010-ben már egy cseppet zavaró. 

E: Csak nem a technoblablát hiányoltad?

S: Dehogy, és nem is azt, hogy mérnök-informatikus diploma keljen a megértéséhez, de a Tron: Örökség elvileg egy olyan sci-fi ami a számítástechnika minden korlátot átívelő lehetőségeit és jövőjét boncolgatja. 

E: Szerinted ez akkor nem igazán jött át?

S: Szinte semmi, sőt! Az olyan jelenetek miatt, mint a "koldus az utcán", vagy Zuse bárja, az ember egyre inkább úgy érezhette, hogy inkább egy cyberpunk regény Neo-Tokióját látja, mintsem a programokat, adatfolyamokat stb. ,,megszemélyesítő" Rácsot. Ugyan az Örökség húsz év időkihagyással, de egyenes folytatása a Számítógép lázadásának, ezért természetesen nem hathatott már olyan újszerűnek, de mégis úgy érződött, hogy mintha ahelyett, hogy az első által elkezdett kreatív vonalat folytatták volna, egyszerűen a zsebükben talált Tron licenszt ráhúzták volna a Walt Disney Pictures féle forgatókönyv-generátor által réges-régen kidobott sablonra. Egy kicsit is tapasztaltabb filmnéző, már előre betéve tudott minden "drámai" fordulatot.

E: Való igaz. Én nem tartom magam egy ultrageek-nek filmek terén, de öt-hat alkalommal simán előfordult, hogy vagy előre tudtam, mi lesz a következő mondat (szó szerint!), vagy pontosan hogy zajlik le a következő jelenet, beleértve Tron pálfordulását is a film végefelé. Ez nem kicsit volt illúzióromboló...

S: Pontosan. Így ezek a dolgok el is vesztették értelmüket, tehát ettől a fimtől ne azt várja az ember, hogy meglepetésében kiesik a székből. Jó volt ellenben viszontlátni olyan dolgokat, mint az Aréna, amivel következetesen nem vettek el túl sok időt a filmből, de jól érzékeltették, hogy visszatért, és a játék még mindig "vérre" megy. A "könnyűmotor" (Istenem) játék átültetése úgy, hogy nem egy síkban, hanem változatos  akadályokkal teli helyszínen zajlott, ahogy annak idején a Tron 2.0 PC-s játékban láthattuk, nagyon izgalmas eredményt hozott.

E: Ezt a részt én is imádtam! Azóta vágyom egy olyan motorra...

S: Nem csodálom! A film története mindennel együtt élvezhető, főleg az első résszel egybevéve; át lehet adni magunkat a hangulatnak és egyszerűen csak jól szórakozni a középszerűségük ellenére eseménydús klimaxokon, és élvezni a látványt, a hangulatot.

E: Hangulatból aztán valóban volt dögivel, bár szerintem ezt nagyrészt azért az elképesztő látványvilágnak köszönhette a film. De mi a helyzet a szereplőkkel? Ők is fontosak kéne, hogy legyenek, nem?

S: A karakterek? A fent említett okok miatt szerintem személyek helyett bábokat kaptunk és az egyébként jól összeválogatott színészi gárda azzal a rövid képernyőn töltött idővel, vagy főbb szereplők esetén a hihetetlenül vérszegény alapanyaggal nem tudott túl sokat kezdeni. A főszereplő teljesen érdektelen, a fiatalkori apjához való hasonlóságon, és az ő elvesztése miatti bánaton és befelé forduláson kívül üres. Ahhoz, hogy bárki azonosulhasson vele és/vagy szimpátiát érezhessen iránta, ez borzasztóan kevés, erős központi karakternek semmiképpen nem mondható. 

E: És a Nő?

S: Olivia Wilde jó színésznő. Sokra lett volna képes, éppen ezért szomorú őt látni egyszerű "bájos, de attól  még csak a film kötelező jó csaja" típusú szerepben látni. 

E: Igen, én is úgy vélem, hogy ő ennél jóval többet is tud, de kétségkívül dögös egy bige. No és mit gondolsz az idősebb Flynnről?

S: Jeff Bridges játékát csak azért emelem ki innen, mert ő is kevés alapanyagból dolgozhatott, de a belőle áradó hatalmas mértékű  karizma és színészi tapasztalat miatt egyszerűen nem lehet megállni, hogy izgalomba ne jöjjünk és szeressük őt a szerepében. Új jellemével a kivárást, nyugalmat, és hidegfejűséget jelképezi, hogy minél jobban szembekerüljön fia (és természetesen fiatalkori önmaga) meggondolatlan hevességével és ifjonti makacsságával - persze egymás hatására mindketten egy kicsit változni kényszerülnek a győzelem érdekében. Jeff Bridges szakálla, ősz haja és a karakter állandó "teremtő"-ként való emlegetése, meg, hogy nyilvánvalóan bölcs, hatalmas és nem hibáztatja gyarló teremtményét azért, mert az ő digitális édenkertjét pokollá változtatta, bennem végig egyfajta a keresztény Istennel való párhuzamot sejtetett, ami a történetnek morális  tanulságot is adott volna arról, hogy az ember tudás- és alkotásvágya milyen veszélyes lehet, ha ugye "Istent játszik". 

E: Számomra vele kapcsolatban inkább a dzsedimester-párhuzam volt erőteljesebb, dehát ízlések és asszociációk, ugye...

S: A karakter amúgy roppan szórakoztató, egyszerre zen-mester és rosszfiús visszatérő hős, akinek majd minden színrelépését fokozott drámaiasság kíséri. A főgonosz Clu szerepében elsőre elég alapnak tűnhet, de az első film Mesterprogramjához képest mindenképp karizmatikusabb; és személyét érdekessé teszik illetve árnyalják olyan apróságok, mint annak a kihangsúlyozása a film vége felé, hogy ő nem gonosz, csak tulajdonképpen zavarodott, és tettei teljes mértékben magyarázhatóak a fiatal Kevin Flynn naivitásával és tapasztalatlanságával. 

E: Emlékszem, hogy beszéltük is a film elején, hogy ha már egyszer húsz éve sikerült legyőzni a diktatórikus Mesterprogramot, hol van a Szép Új Világ? Amit láttunk, köszönőviszonyban sem volt Utópiával... Mi okozhat egy személyben, még ha program is, akkora változást, hogy húsz esztendő alatt (az hány ciklus is?) maga is zsarnokká váljon?

S: Szerintem az, hogy csalódott az alkotójában. Hogy a programozása lévén hajszolja  a tökéletességet, de fizikailag -  és pont az alkotója hibája miatt - képtelen megérteni azt a kettősséget, ahogyan az ember a tökéletesség eszméjét a szeme előtt tartja és igyekszik ahhoz hasonlóvá válni; mégis tudja, hogy a ,,tökéletes" nem érhető el, mert nem létezik. Az efelett érzett keserűsége tragikussá teszi a figurát, s végül könnyen együtt lehet vele érezni. Sorsa egy idő után kiszámítható ugyan, de ez nem teszi kevésbé szomorúvá. 

E: No és a többiek? 

S: A mellékszereplők kb. azok, amik. Programok. De nem szabad elfelejtenem a Zuse-t alakító Michael Sheent (nem rokona Charlie-nak és Martinnak), aki szimplán fergeteges. Hamar elfeledteti a jelenet felett érzett korábban kifejtett bosszúságomat, parádézását csak dicsérni lehet és sokat dob hangulaton - ami ettől még borongós marad, csak éppen a néző nevethetett egy jót.

E: Ezt abszolút aláírom, mármint Zuse-t én egyenesen imádtam. Az az aljadék, köpönyegforgató kis féreg, ahogy a maga beteg módján parádézott a bárban, egyszerűen zseniális volt. Számomra ő volt az Örökség alfája és omegája, alakításával ragyogó színt hozott a színészi játék amúgy meglehetősen vérszegény palettájára a filmben. 

S: Hát igen. Összefoglalva: a Tron: Örökség egy kifejezetten élvezetes film. Lesznek, akik csalódást éreznek majd, és valóban sok mindent lehet vele kapcsolatban kritizálni, de ha az ember csak érdeklődés késztetésére megy be a moziba, minden mást maga mögött hagyva, engedve, hogy a látvány és a hangulat beszippantsa, akkor még ha többet felé se néz is, szinte biztos, hogy vidáman fog felállni és nem fogja bánni, hogy ezt a mozifilmet választotta kikapcsolódásnak.

E: Teljes mértékben egyetértek. Én magam is mindig úgy állok neki nézni valamit, hogy ha azt számolom, hogy a film összeadva a látványt és a történetet, maximum száz százalékot érhet el (vannak persze kivételek), akkor egy überlátványos filmtől (95%) nem fogok faéknél nagyobb bonyolultságú sztorit és ezerárnyalatú karaktereket (5%) várni. Többnyire így nem is csalódom. Most sem tettem; azt a pár vérszegényebb részt leszámítva végig jól éreztem magam a vetítés alatt, nem bántam meg, hogy kiadtam a pénzt a mozijegyre, és továbbra is szívesen bújnék bele én is egy dögös világítós csíkos bőrszerkóba, fénycsíkot húzni a neonfényes éjszakába. Bele.