Ha összeszámolnád, hány olyan játék van, amit többnyire pasik játszanak – nagy hangzavarral járó, lövöldözős, háborús, véres, meg minden ilyesmi, nem lenne elég az összes ujjad. Jönnek a haverok, mutogatják egymásnak a trófeákat – hú, én ezen a pályán ennyi mutánst öltem, hát te? –, nagyra vannak a stratégiáikkal, de ha játék közben a válluk fölé állsz, elhessegetnek, hogy bébi, te ezt úgysem érted.
Pedig értjük mi is. Menni kell, lőni kell. Csak unjuk. Vagy nem tetszik a játék világa, mert nem szeretjük a háborús környezetet. De néha belőlünk is kibújik az agresszor, és mindenki jobban jár, ha ilyenkor ezt inkább kijátsszuk magunkból.
A jó játék addiktív, ezt mind tudjuk, és erősen fertőző. Én pedig büszkén mondhatom magamat jó dílernek. Több ismerősömről kiderült, hogy már ismerte az alább bemutatott játékot, de volt, aki csak demóverzóval játszott eddig, volt, aki pedig nem ismerte egyáltalán. Most a fél iroda ezzel játszik, ha épp nem az ügyfél fején ugrálunk, és egymás szavába vágva értekezünk a kávézóban a célravezető stratégiákról.
Mert zombira lövöldözünk. Igen, mi, lányok is. Mert a Pop Cap megalkotta nekünk a Plants vs. Zombies, azaz a Növények a zombik ellen nevet viselő, zse-ni-á-lis játékot. Nem, nem a legújabb program a világon, bár nem is őskövület. Nem is háromdés, überpro grafikával, kizárólag atomerőműveken futó csodacsilivili. De imádnivaló.
A játék lényege, hogy vagy te, meg a házad, amit zombik ostromolnak. És van a kerted, a növényekkel. Akik megvédenek téged a zombiktól. Jól hallod, a növényeid. Neked „csupán” jó stratégának kell lenned – még hogy nem értünk a hadvezetéshez, hahh -, és a megfelelő sorendben, a megfelelő időzítéssel elültetned a hadseregedet.
Gyakorlópályákkal indulsz, Őrült Dave nevű szomszédod lelkes kalauzolásával. Ő az, aki elmondja, hogy is működik itt minden. Először egy csík gyeped van, aztán három, öt, a medencés pályán pedig hat sornyit kell védened (ebből kettő víz). Először csak egy alapfegyvered van, a borsólövő, és egyféle zombi támad. Aztán ahogy haladsz előre a pályákon, mind több és többféle növényre tehetsz szert, és botorkáló élőhalottból is egyre változatosabbak kóvályognak elő a kerítés mögül. Később megnyílik számodra Őrült Dave boltja – a kocsija csomagtartójából zugárul a szentem, eszközöket vehetsz tőle, vagy meglévő növényeidet fejlesztheted brutálissá.
A grafika rajzfilmszerű, és a zombik ellenére is rendkívül kedves. Én általában zenét hallgatok játék közben is, így a hangokat és effekteket mindig kikapcsolom, de kipróbáltam azért a játékét, és teljesen elviselhető, nem az idegesítő midi-prüntyik közül való. Dave halandzsája pedig mókás nagyon.
És ahogy működik. A pálya elején láthatod, hogy milyen típusú zombik fognak jönni, és ennek megfelelően választhatod meg a védelmedet. Először több helyed van, mint növény (hét), de ez hamarosan megváltozik, amint újabb és újabb fegyvertípusokhoz jutsz, és előbb-utóbb döntened kell, ki jön, ki marad. A növények más és más tulajdonsággal bírnak, és az áruk is különböző: a legolcsóbb 25 napba (napfény a növények ára), a legdrágább ötszázba is belekerül.
Kiválasztod a hét növényt, és indulsz. Napfényt termelő növényt feltétlen választani kell, ez lehet napraforgó, vagy az éjjeli pályán használható kis sárga kalapos gomba. A termelt napfényből ültetheted a növényeidet, de azoknak újra is kell töltődniük, miután egyet elültettél. Az igazán ütős növények töltődnek persze a leglassabban újra, csak győzzük kivárni. Ezután el kell döntened, hogy mikor melyik növényt hová plántálod, hogy a lehető leghatékonyabban védjék meg a kertet, és mögötte a házad, benne kis tenmagaddal. A legutolsó védelmi vonalat a fűnyírók alkotják, hogy ha egy sor növényen valahogy mégiscsak átrágta volna magár egy galád hulla, az elindul, és ledarálja az egész sort. De onnantól vége, arra a sorra már nagyon kell vigyáznod. Ha a zombik átjutnak, vége a pályának, mert megették az agyad.
Ötféle alappálya van: napali, éjjeli, medencés, ködös (ami éjjeli és medencés is egyben) és a tető. És menetközben megnyílik két új mód: a minijátékok és a kirakóknak hívott dolgok. Utóbbiban kétféle játékot variálnak: a vázatörőset és azt, amikor te vagy a zombikkal. A vázatörősben egy fakalapáccsal hatalmas amforákat törsz szét, amelyekben vagy növény van, vagy zombi; a másik esetben meg adott fajta zombikkal kell megoldanod egy pályát, és átjutnod öt sorban összesen húsz növényen, hogy a sor végén elhelyezett agyakat elfogyaszthasd.
A minijátékok rendkívül változatosak: van köztük bóling mogyoróval, nyerőgép, és egy másik Pop Cap játék, a BeJeweld színcserélős kirakósa, és persze mindben a növényeké és a zombiké a főszerep. Ahogy megcsinálsz egy minijátékot, elérhetővé válik egy új - összesen húsz darab van belőle.
Ha végigviszed az öt alappályát, megküzdhetsz a főgonosszal a háztetőn. Ha lenyomtad, megkapod az ezüstvirág-díjat, és megnyílik a túlélőmód. Itt előbb sima, majd nehéz fokozaton kell az öt pályát végigvinned, mégpedig úgy, hogy egy-egy pályán öt „flag”-et, zászlót, vagyis napot kell teljesítened, és egy-egy ilyen nap vagy hullám végén újraválaszthadod növényarzenálodat. És ha az is megvan, jöhet mindez végtelenítve.
Ha mind megvan, és az összes minijátékot és puzzle-t végigjátszottad, tiéd az aranyvirág-díj is. Aztán elkezdheted elölről is, de akkor már annyi nehezítéssel, hogy random három növényt Dave választ ki neked, és bizony nem mindig azt a hármat, amire feltétlenül a legnagyobb szükséged lenne...
Felüdülésképpen pedig foglalkozhatsz a Zen-kerttel, ahová Dave-től vásárolt, vagy a játékok folyamán nyert növényeidet ültetheted, és ezek termelhetik neked az ezüstöt (tíz pénz), az aranyat (ötven pénz), vagy olykor a gyémántot (ezer pénz). A pénzt pedig hol máshol, őrült szomszédodnál költheted el plusz helyekre – nincs olyan, hogy túl nagy tűzerő, emlékszel? -, fegyverfejlesztésekre, egyéb kisegítő lehetőségekre. És ha bármikor abbahagyod a játékot, onnan folytathatod, ahol letetted, és ha kis ablakban játszol, és mellékattintasz, automatikusan leszüneteli a játékodat, nem kell amiatt külön klikkelgetni.
Szóval, ha a zombi-apokalipszisre jósolt túlélési esélyeim a tesztek szerint csak 60-70% körül mozognak is, ebben a játékban én is lehetek jó. Igenis, kellenek reflexek, igenis, kell a stratégiai érzék, és vér ugyan nincs benne, de a zombik karja és feje viccesen leesik, ahogy amortizálódnak, és különben is. Ez egy jó játék.
Nem csak elsősorban kicsiknek, és nem csak lányoknak. Imádni fogjátok, ígérem.
Kommentek