A Gigabyte két új noteszgép-szériával akar betörni a piacra: a BookTop sorozattal, valamint az érintőképernyős Touch Note-okkal, amelyek képernyője érintős és körbeforgatható, hogy aztán tabletként hasznosíthassuk őket. A BookTop széria netbookokból jár, Magyarországon egyelőre csak a nálunk is járt M1022C vásárolható meg, ez a sorozat legolcsóbb darabja.

Szokásomhoz híven úgy teszteltem, hogy ezen dolgoztam, amíg a rendelkezésemre állt, de valószínűleg ez nem volt jó döntés, hiszen míg az eddig tesztelt laptopok döccenő nélkül bírták azt a szoftvermennyiséget, amit egyszerre alkalmazok, addig a M1022C, mivel netbook, néha sajnos lelassított. (Az általam használt szoftverek: két böngésző, chatprogram, a böngészőkben több, egyszerre megnyitott ablak, valamint zenelejátszó.) Úgyhogy aki ilyen gép vásárlására adja a fejét, annak tudnia kell, hogy bár jobb az M1022C-be épített hardverek minősége, mint az átlagnetbookoknál, azért ez nem munkára való, vagy legalábbis nem olyan jellegűre, amilyet én végzek.
Gépelésnél viszont nagyszerűen teljesített a netbook. 10,1 hüvelykes a képernyője, a billentyűzete pedig kiváló felépítésű, nem hullámzik, a gombok megfelelő nagyságúak (egy Eee PC után például felüdülés ilyen gombokat használni), egyedül az „í” betű gombját helyezték el (szerintem) rossz helyre: közvetlenül az iránygombok mellett található, úgyhogy néhányszor sikerült is félreütnöm.

A képeken láthatjuk, hogy a billentyűzet alatt és fölött szokatlanul oldotta meg a helyhasznosítást a gyártó, azaz a billentyűzet fölött egy nagy, fekete sáv látszik, alatta pedig igen kicsi a touchpad – ennek az az oka, hogy az a bizonyos fekete sáv az akkumulátor, ami könnyen kiszerelhető. Ez a könnyű szerelhetőség másra is igaz: nincs gépben 3,5G-modul, de antennák igen, a kártya pedig utólag beszerelhető, illetőleg a memória és a merevlemez is könnyen szerelhető – bár ugye az átlagembereknek nem biztos, hogy erre szükségük van.

A másik problémám a touchpaddel adódott: multitouch-képes, azaz két ujjal is vezérelhető a böngészés (jobbra-balra húzva az ujjunkat a tapipadon jobbra és balra megy a böngészőablak; az ujjunkkal nagyíthatunk is, illetve scrollozhatunk le-fel), azonban számomra túl kicsi volt, így első dolgom volt a kipróbálás után rákötni az egeremet. Gondolom, egy nálam nagyobb kezű embernek, például férfiaknak még nehezebben menne a dolog.

Három USB-port leledzik rajta, mind a három a jobb oldalon található – ennek az az oka, hogy a gép bal oldalán a noteszhez kapott csomagban található dokkoló csatlakoztatható összecsukott állapotban. A dokkolón is van még USB-port, úgyhogy felesleges lett volna „eltakarni” egyet. A BookTop elején található a mikrofon és a fejhallgató csatlakoztatója, úgyhogy utazás közben, ölbe véve a gépet, bizony kényelmetlen tud lenni a bedugott fejhallgató kábele. Maga a dokkoló annyiban jó dolog, hogy található rajta egy VGA-port, azaz külső kijelzőhöz is csatlakoztatható a gép, ráadásul nem foglal így helyet az asztalunkon, hiszen dokkolóval együtt akkora, mint egy nagyobbacska könyv.
Windows XP Home-t installáltak a gépre, ahogy már azt a netbookoknál szokták – jobban örültem volna egy Windows 7 Starter kiadásnak, de ez már csak az én véleményem.

Összességében az időnkénti lassulás miatt nem voltam vele elégedett, de ha a helyén kezeljük a gépet, azaz netbookként, akkor semmi problémánk sem lehet vele, sőt. Iskolába, óra közbeni jegyzetelésre bőven jó (könnyen hordozható, csak 1,26 kiló), ráadásul az áráért nagyon jó felszereltséget kapunk, ezenkívül az sem elhanyagolható, hogy laptopoknál ritka, hogy ennyi mindent csomagoljanak mellé: a nagy doboz, amiben kapjuk, dugig tele van tömve – van benne hordtáska, dokkoló, kábelek, a szokásos CD-k és papírok, illetve törlőkendő is, hiszen a fehér, csillogó borításon meglátszanak az ujjlenyomatok.