Kissé félreérthető a magyarországi kommunikációja a telefonnak, ugyanis ez a díva nem az a díva – úgy értem, Díva név alatt eredetileg két telefon jelent meg: az érintőképernyős S7070 és a kinyithatós S5150. Magyarországra viszont csak az S7070-es jutott el, úgyhogy már több helyütt hallottam, hogy csak ezt a telefont gondolják Dívának, ami azonban helytelen. Kár, hogy a másik telefont egyik telefonszolgáltató cég sem vásárolta meg, úgy látszik, nem tűnik akkora piacnak a női vásárlók rétege. Sebaj, itt van nekünk a fehér díva, érintőképernyőstül, widgetestül.

 

Lucy in the Sky with Diamonds

Egy töredékmásodperc alatt megállapítható a telefonról, hogy nőknek készült: az eleje letisztult, sallangmentes, ezüstös fémes gombdíszítéssel, körbefutó csíkkal, az elején pedig egy kristály található, amelynek alakja teljesen olyan, mint Superman jellegzetes S jelének körvonaláé, bár gondolom, erre nem gondoltak tervezéskor, mindenesetre vicces felfedezés volt. A hátlap érdekes kialakítást kapott, steppelt kabátra hasonlít a felszíne, ráadásul ha közelebbről megnézzük, csillog is. Bár a mobil teljes egészében műanyagból készült, mégis van súlya, nem az a könnyű fajta, mint anno a Sony Ericsson divattelefonja volt, a Jalou. A hátlap könnyedén lepattintható, alatta találhatjuk meg a microSD-kártya helyét, amelynek beillesztéséhez/kivételéhez szerencsére nem kell az akkumulátort mozgatni. Az illesztés és a gombok minősége kiváló, sem recsegés, sem lötyögés nem volt jellemző a használatkor, illetőleg bár a táskámban hordtam, a kulcsaim mellett, semmiféle karcot nem láttam rajta a tesztelés végeztével, ami a szokásostól eltérően több hétig tartott.

Az előlapján három gomb található, a középső gyémánttól jobbra és balra leledzők funkciója egyértelmű, a gyémánt pedig az egy menüponttal való visszalépésre szolgál (a többi mobilon C betűvel jelölt funkcióra tehát). Bal oldalt találhatjuk a microUSB-csatlakozót és a hangerőállító gombokat, jobb oldalt pedig a billentyűzár és a fényképezés billentyűi találhatók.

Widgets are a girl's best friend

A tesztelési idő alatt alaposan kiismertem a jószágot, és az első döbbenet ellenére (bevallom, nekem a steppelt kabátos hátlap nem igazán tetszett) nagyon megbarátkoztam vele, picit fájt is a szívem, amikor vissza kellett adni. A mobil ugyanis nagyon könnyen kiismerhető és kezelhető, könnyű rájönni, mi hol található benne, nincsenek elrejtett menüpontok, azoknak, akik életükben először találkoznak érintőképernyős mobillal, azoknak csak ajánlani tudom.

 

[Mellékszál: Ezt saját tapasztalatomból tudom mondani. Történt ugyanis, hogy találkoztam pár barátnőmmel, és nálam volt a mobil, ki is tettem az asztalra, hogy na, csajok, mit gondoltok róla. Elkezdtek vele ismerkedni, nekik pedig még sosem volt dolguk érintőképernyős telefonnal, úgyhogy meg is lepődtek, hogy „úristen, ez milyen? Hogy kell egyáltalán kezelni?” De öt perc alatt mindegyikük belejött a használatába.]

Bekapcsolás után első dolgom volt, hogy átállítsam a menü betűtípusát, ez a kurzivált, cifra betűtípus nem igazán tetszett. A beépített téma rózsaszín, ehhez voltak egyedül fehér, dizájnos menüpont-ikonok, a többi színhez sajnos nem. Három kezdőlap közül lehet választani, az, hogy épp melyiken járunk, a képernyő tetején levő három csík jelzi. Ezeket teljes mértékben testre szabhatjuk a bal oldalt található widgetsáv kinyitásával és a rajta levő ikonok képernyőre való húzásával. A három képernyőnek szabadon változtathatjuk a háttérképét, ami könnyebbé teszi az eligazodást – az LG-vel ellentétben itt nincsenek egyes alkalmazásoknak dedikált képernyők, mindegyikre azt rakunk, amit akarunk. Ezzel önmagában nincsen gond, szeretem az olyan érintőképernyős mobilokat, amelyeknek én mondhatom meg, milyen ikonokat tegyen a főoldalra (ilyen volt például a HTC Tattoo), azonban ezzel a rendszerrel voltak furcsaságok.

A képernyők közötti váltáskor nagyon sokszor fordult elő velem az, hogy véletlenül a widgetsávot húztam elő, nagyon könnyen reagál ugyanis az érintésre, ilyenkor bosszankodva be kellett zárnom azt. A widgetek elég nagy helyet foglalnak el a képernyőkből és nincs mód a kicsinyítésükre. 2,8 hüvelykes képátlóval gazdálkodhatunk elméletileg, viszont ebből a widgetsáv füle és a képernyő alján található három menüpont már levesz, így elég kevés helyünk marad a minialkalmazások ikonjának kipakolására. Ami pedig nagyon nagy hiányosság, az az ébresztés ikonjának kihagyása a widgetek közül – ha ébresztőt akarunk, mindig bele kell mászni a főmenübe (ami szintúgy simogathatóan váltható, mint a kezdőképernyők). A főmenüt egyébként a többi, általam tesztelt mobiltól eltérően úgy oldották meg, hogy nincsenek benne kategóriák, azaz minden egyes menüpont külön ikont kapott.

Don't Call me Baby

Attól elvonatkoztatva, hogy ez egy úgymond női mobil, azaz a rosszmájúak azt gondolhatják, hogy kevesebbet is tud egy átlagos telefonnál (hiszen nőknek való...), minden van benne, amire ebben az árkategóriában számíthatunk, sőt, olyan funkciókat is kapott, amelyekre bizony a gyengébbik nemnek lehet szüksége.

Adatok FORGALMAZÓ T-Mobile ÁR - előfizetéssel 24-29 85 forint (előfizetéstől függően) - előfizetés nélkül 50 400 forint ELŐNY - könnyű kezelhetőség, stabil - többféle kezdőképernyő, widgethasználat - almenük kifejezetten nőknek (kívánságlista, SOS-SMS) HÁTRÁNY - sokszor indokolatlanul lassú - widgetsávot túl könnyű előhozni, akkor is, amikor nem akarjuk - ébresztés furcsa SPECIFIKÁCIÓK - Méret: 101x54,8x13,4 milliméter - Tömeg: 94 gramm - Színek: fehér, fekete - Kijelző: 2,8 hüvelyk képátlójú, felbontása 240 x 320 pixel, típusa: TFT, rezisztív - Belső memória: 40 MB - Memória bővíthetősége: microSD (SDHC-kompatibilis) - Bluetooth: 2.1 (A2DP is) - Wi-Fi nincs, GPS nincs - Platform: Samsung TouchWiz - Kamera: 3,2 megapixeles, fixfókuszos - Videofelvétel: 320x240 - FM-rádió: van, RDS - Akkumulátor: 960 mAh-s lítiumion - Készenléti idő 800 óra, beszélgetési idő 10 óra

Így például szorult helyzetben segélykérő SMS-t is küldhetünk vele – ehhez az Üzenetek menüpontban a vonatkozó nevű almenüben be kell állítanunk egy számot, annak a számát, akinek majd el akarjuk küldeni az ominózus SMS-t, illetve azt is meg kell adnunk, hogy milyen szövegű SMS-t küldjön a telefon és milyen időközönként. Ezután már csak be kell kapcsolnunk a szolgáltatást. Mostantól ha négyszer megnyomjuk valamelyik hangerőállító gombot, a telefon elküldi a segélykérő SMS-eket, szabályos időközönként. Ez akkor lehet nagyszerű, ha egyedül indulunk el buliba, és attól tartunk, hogy hazafelé menet valami bajunk esik, esetleg vakrandi előtt megbeszélhetjük egy barátnőnkkel, hogy itt és itt vagyunk, és ha megkapja ezt az SMS-t, akkor abban a pillanatban induljon. Lehet, hogy felesleges paranoia, de szerintem okos ötlet volt a készítőktől ilyesmit is beletenni a mobilba.

Számomra felesleges menüpont, de hátha valakinek elnyeri a tetszését a Kívánságlista, amelybe felírhatjuk, hogy ki mit szeretne, ehhez pedig riasztást is rendelhetünk (még mindig nem jöttem rá, hogy a riasztásnak mi értelme van...). Amiket viszont hiányoltam, azok az edzéssegítő alkalmazások – egy árva stopperórán kívül nincs más benne, amit futáshoz/edzéshez használni lehetne.

A zenelejátszója és a telefonhoz adott, színben harmonizáló fejhallgató teljesen átlagos minőségű, kár, hogy nem 3.5-ös jack csatlakozót kapott a mobil, hanem csak microUSB-set, így nem lehet lecserélni a kedvenc, 3.5-ös fejhallgatónkra, ha nem tetszene. A fényképezője 3 megapixeles, nem az a hűha, de teljesen elfogadható képeket készít. Fényképezéskor sajnos elég sok helyet elfoglalnak feleslegesen a különböző beállítási ikonok a keresőből, viszont ezt a negatívumot ellensúlyozza a szerkesztési opció: a fotók elkészítése után a médiatárban, az adott képet megnyitva meg is szerkeszthetjük azokat kicsinyég.

Nem sok, kifejezetten nőknek készült telefon van mostanság a piacon, a legtöbbjüknél kimerül abban a tervezők fantáziája, hogy az eredeti készülékre kreálnak egy rózsaszín/random „nőies” színű borítót és slussz. A Samsung Dívájának megjelenése pont emiatt örömteli, ráadásul a telefon nem is túl drága, és hamar az ember lányának szívéhez nő. (Bár nem mondom, nem bántam volna, ha EDGE-en kívül más lehetőségem lett volna internetezésre, egy Wi-Fi-csatlakozási lehetőség, netán 3G elfért volna benne, bár igaz, az nagyban dobott volna az árán. Dilemma.)