Két ASUS-netbook érkezett, az egyik aranybarna színben, a másik pedig ciklámenszínben pompázott. (A barna változat egyébként csupán a cég kommunikációja szerint aranybarna, de egyébként inkább dohánybarna volt, látható módon férfiaknak tervezték, maximum aranyszínű világításban tűnt számomra aranybarnának.)

A ciklámenszínű verziót próbáltam ki, és bár elég agresszív a színe, nekem tetszett – azért persze a színe miatt nem ezt a laptopot javasolnám tárgyalásokra hordani, ellenben egyetemeken, könyvtárban nem annyira feltűnő. A dizájner egyébként csak egy, a billentyűzet melletti aláírással utalt magára.

Dizájner Egyiptomból

Ha már itt tartunk, érdemes pár szót ejteni az úrról: Karim Rashid a világ egyik legnagyobb divattervezője. Az 1960-ban született, egyiptomi származású dizájner már elég sok munkát letett az asztalra, széles körben alkot, tervezett már ruhákat, berendezési tárgyakat, de autót is, a kedvenc színe pedig a fehér és a rózsaszín árnyalatai. Valószínűsítem, hogy a két laptop közül a kedvence a ciklámen változat, ugyanis főleg ezt láttam a reklámokban és az ezekről a laptopokról szóló cikkekben.

De térjünk is vissza a delikvensünkre. Fogásra nagyon jó, és könnyű is, hiszen netbook, ugye. A gépelés nálam sarkalatos probléma, ezt a típust dicséret illeti, hiszen a 1008P elődje, a 1008HA billentyűzete nem különálló gombokból állt, könnyűszerrel félre lehetett nyomni a gombokat. Itt nem ez történt, gépelésnél kiválóan teljesít. A tapipad körülötti fekete részt viszont más anyaggal kellett volna bevonni, ugyanis az ujjlenyomatok egy idő után már nagyon látszottak, és a letörlésük sem volt az a leányálom. A tapipad egyébként rücskös felületű műanyag, érdekes megoldás.

Csatlakozzunk!

Az elődjéhez nagyon sok mindenben hasonlít, a belseje szinte egy az egyben ugyanaz (később szót ejtünk a specifikációkról is), viszont nagy előny, hogy kivehető és cserélhető az akkumulátora. A kétoldalt leledző csatlakozókat lepattintható borítás védi – kicsit aggódtam, hogy könnyen letörhetnek, de alaposan szemügyre véve őket, látszik, hogy a mozgó alkatrészek gumiból vannak, úgyhogy nem lesz gond velük. A mini D-Sub VGA-csatlakozó kicsit fifikás, ugyanis a gép aljában is van egy kivehető, mágnessel illeszkedő kis csatoló, amelyet az oldalt található csatlakozóba illeszthetünk be – ikonokkal jelzi a gép, mi hol található, úgyhogy egyáltalán nem nehéz rájönni arra, mi hogyan működik.

A gép Windows 7 Home Premium operációs rendszerrel érkezik, nem lehet gond az első beállítással, maximum annyi, hogy elég sokáig tart a folyamat, és később is, számomra hosszan bootolt a rendszer indításkor. Az előre beállított háttérkép kagylós (Seashell sorozat, ugye), illetőleg felül látható egy lenyíló fül, amelyben az ASUS külön e termékekhez tervezett menüit lehet megnyitni. Többféle lehetőségünk van itt, energiagazdálkodás, hangvezérlés beállítása – alapjában véve semmit nem adtak hozzá ahhoz, amit az operációs rendszer amúgy is tud, én az első kipróbálás után alig-alig használtam.

Új Atom a gépben

10,1 hüvelykes a kijelzője, 1024*600-as felbontással, úgyhogy élvezhető minőségben lehet rajta filmet nézni, a RAM-ja pedig 1 gigabájt és DDR2-es. Ez a pár adat eddig semmi újat nem jelent, hiszen a netbookok többsége hónapok óta ilyen specifikációkkal jelenik meg. Az 1008P belsejében azonban az Intel új Atom platformja üzemel, amely ha teljesítményben nem is jelent nagy előrelépést, felépítését tekintve mindenképp izgalmasnak nevezhető. A központi lapka ugyanis mostantól kezdve a memóriavezérlőt és az integrált grafikus magot is tartalmazza, amely révén alacsonyabb hőtermelés és hosszabb akkumulátoros üzemidő érhető el, hiszen eggyel kevesebb vezérlőchip szükséges a platform működéséhez.

Az 1,66 gigahertzes Atom N450 természetesen az elődjeihez hasonlóan a HyperThreading-technológiát is támogatja, és az új IGP-vel akár HD-felbontású videók is nézhetővé válnak. A multitaskolást egyébként jól fogadta a gép, dolgozni is lehet rajta, ha úgy hozza a sors. 250 gigabájtos a merevlemeze, úgyhogy elég sokat tud fogadni, viszont hátrány, hogy csak 2 USB-porttal rendelkezik – ezek közül egyet az egér azonnal lefoglal, úgyhogy mindenképp kell hozzá vásárolni egy USB-hubot. Hálózatokhoz csatlakozni a beépített Wi-Fi-modullal, egy gigabites Ethernet-vezérlővel és egy Bluetooth-adapterrel tud.
Sokáig bírja, ami szerencse, közel hatórás működést ígér a gyártó – én ennyit nem ígérek, de nálam is simán bírta négy óráig.

A dobozában az adapteren és a telepítőlemezeken kívül csak egy kis textil törlőkendő található, a fentebb már említett maszatolódási problémák kiküszöbölésére.

Összegezve, a színe miatt a pink változat nem való mindenkinek, az „aranybarna” verzió viszont már a némileg feltűnéskerülőbb külseje miatt már szélesebb rétegek kedvence lehet. A tudására nincs panaszom, netbookként jól megállja a helyét, és a „kötözött sonkára” hasonlító külseje miatt kézbe fogni is érdekes érzés.