A „mai fiatalok”, ha szükségük van saját magukról készült képekre, akkor legtöbbször ahhoz a megoldáshoz fordulnak, hogy fogják a gépüket és messzire eltartva, netán a tükör elé állva fényképezik le magukat. Lehet erre azt mondani, hogy butaság, viszont az is biztos, hogy lényegesen egyszerűbb, mint megkérni egy barátot – azzal sok idő megy el, míg egy ilyen, „kameraeltartós” fotóból több százat is készíthetünk egy digitális fényképezőgéppel, és valamelyik csak jó lesz.

A Samsungnál jó érzékkel figyeltek fel erre a trendre (mondjuk nem volt nehéz, hiszen tényleg majd' mindenki ilyen képet tölt fel a közösségi oldalakra), emiatt le is csaptak, és elsőként jelentettek meg két kijelzős digitális fényképezőgépet. Ez volt az ST500, amelynek most nálunk járt az utódja, az ST550, amely szintúgy két kijelzős.

This is the beginning of a beautiful friendship

Az első pillantás minden kapcsolatban fontos, ez esetben kijelenthetjük, hogy első látásra szerelem történt a lila oldalcsíkos digitális fényképezőgép és köztem. Külsőre a fényképezőgép nagyon pofás, az előlapja fényesfekete, zongoralakkszerű bevonattal, a másodlagos kijelző, amely az optika mellett bal oldalon kapott helyet, kikapcsolt állapotban nem látszik, viszont a lakk külsőn sajnos minden egyes ujjlenyomat látszik. A teljes hátoldalt betöltő kijelző érintős, ugyanúgy, mint az elülső, úgyhogy ezen is meglátszik szintúgy minden, emiatt az embernek szinte folyamatos a törölgetési ingere. A hátoldalon és a fényképezőgép tetején és alján a kijelzőt keretező káva matt, illetve könnyen meg lehet rajta támasztani az ujjunkat, ami azonban sajnálatos, az az, hogy a készülék alján levő HDMI-csatlakozót semmi sem védi a szennyeződéstől.

Magán a gépen mindössze a zoomállító kis pöcök, a bekapcsoló-, a lejátszó- és az exponálógomb található, minden egyebet a hátsó kijelzőn lehet beállítani. Az elülső kijelző a gép bekapcsolásakor nem aktiválódik automatikusan, külön kell bekapcsolni, a nagyméretű kijelző bal alsó sarkában található ikont megérintve. Az említett, gép elején található kijelzőnek többféle funkciója is van: a már említett önportrénál használatos, illetve a témákban a „gyerek” témát kiválasztva az elülső kijelzőn egy bohóc kezd el mórikálni. Nincs gyerekem, sajnos nem tudtam kipróbálni, hogy igaz-e, de az információk szerint a mozgékony gyerekeket ezzel le lehet foglalni pár másodpercre, hogy a fényképezőgépbe nézzen, ne máshová.

Ezenkívül az időzítő beállításakor az elülső kijelzőn számol vissza a gép, csoportképnél pedig egy nagy smiley megjelenítésével láthatja a tisztelt fényképezendő csapat, hogy mikor kell nagyokat mosolyogni. Apropó, csapat. A fényképezőgép összesen 20 arcot képes felismerni és eltárolni, ezekhez nevet is rendelhetünk, így szortírozhatjuk a fotókat.

Nőket fényképezni mindig kihívás - a beépített retusálás megkönnyíti a dolgot

A fényképezőgép megalkotásánál arra törekedtek, hogy a sima mezei felhasználók és a hozzáértők is megtalálják a számításukat, úgyhogy elég sok funkciót belepakoltak, amire a hétköznapi embereknek nem biztos, hogy szükségük lesz, azonban én kifejezetten örültem nekik. Mint a Samsungnál szinte mindegyik gépben, így ebben is megtalálható a mosolyra aktiválódó önkioldó – ha arcot érzékel a gép, és az illető elmosolyodik, a gép már fényképez is, egy másodperc múlva.

Hatféle beállítás közül választhatunk: intelligens automata, automata, program, videó, téma szerinti és kettős képstabilizáló. Videomód esetén HD-felbontásban (1280*720 pixel) is rögzíthetünk, mono hanggal, amely videók maximum 20 perc hosszúak lehetnek. Az intelligens automata módban a fényképezőgép választja ki, hogy milyen beállítások kellenek az adott szituációhoz. Ebben a módban az ISO-érték 40 és 800 között lehet, egyébiránt beállíthatjuk az ISO-t akár 3200-ig is, de ezt nem igazán javaslom, elég zajosak lettek magasabb ISO-n a képek.

Gyorsulásérzékelés

Találtam viszont egy olyan funkciót, ami számomra elég felesleges volt: a fényképezőgépbe gyorsulásérzékelőt is beépítettek, így a készüléket előre-hátra és oldalra döntve különböző funkciókat hívhatunk elő, lapozhatunk a fotók között, törölhetünk is fotókat, illetve átválthatunk fotó- és videomód között. Azért említettem, hogy feleslegesnek találtam, mivel a képernyő nagyon jól érzékeli az érintést, tehát teljesen felesleges begyakorolni egy mozdulatsort (ráadásul elég nehéz is elkapni, hogy mi is az a kézmozdulat, amelyre reagál a gép, video- és fotómód között például nem is sikerült váltanom), illetve a törlés amúgy is necces feladat, nem örülnék neki, ha hirtelen kitörölnék valamit véletlenül, csak azért, mert hirtelen megremegett a kezem.

Ha választanom kéne, hogy kinek ajánljam a fényképezőgépet, akkor az átlagfelhasználók csoportját mondanám és a fiatalokat. A gép külleme remek, a specifikációi sem épp rosszak, sőt, az elülső kijelző ötlete nagyon jó, az pedig pláne, hogy többféle funkciót fejlesztettek ki hozzá.