Mindemellett problémát jelent az adatbiztonság terén. Mióta az első nagy teljesítményű kvantumszámítógép működik, használói képessé váltak a leggyakoribb adatkódolás algoritmusait rendkívül gyorsan átlátni. De mint kiderült, egy titokzatos, 1978-ban készített titkosító program ellenállni tűnik minden eddigi kvantumtámadásnak. A connecticuti egyetemen dolgozó Hang Dinh és pár kollégája rájött, hogy egy Robert McEliece nevű, akkoriban a CalTech-nek dolgozó matematikus kódja olyan szerkezettel bír, amelyet a kvantumszámítógép nem volt képes darabjaira szedni, legalábbis semmilyen eddig ismert módszerrel. A rejtett alcsoport problémájának nevezett matematikai kirakósban gyökerezvén, egy sztenderd kvantum fourier-analízis egyszerűen nem tudja feltörni a kódot.

Hogy mit jelent mindez? Összefoglalva: a titkosítás gyakran használ aszimmetrikus kódokat, azaz létezik egy nyilvános kulcs, amelyet bárki felhasználhat az adatok kódolásához, és egy titkos kulcs a megfejtéshez. Ezeknek a titkosítási sémáknak az alapja olyan matematika, mely, hogy úgy mondjam, könnyedén folyik az egyik irányba, de rendkívül nehezen a másikba. (A Tovább után folytatódik a cikk.)

Még az aszimmentrikus kódok is megizzaszthatnak egy hagyományos számítógépet, de a kvantumosok ezt a fajta munkát könnyedén megoldják. Vegyünk egy példát. Mondjuk, hogy egy üzenetet egyszerű többszörözéssel titkosítasz, azaz egy számot megtöbbszörözöl egy másik szám segítségével, hogy egy harmadikat kapj. Nem túl könnyű ránézésre megállapítani a harmadik számból, hogy melyik kettőből áll össze.

A matematikában ezt a folyamatot, míg kideríted, faktorizálásnak hívják. A matematikusok egy periodicitás nevű értéken át faktorizálnak - az ötlet, hogy egy matematikai létező a megfelelő periodicitással helyesen fog felosztani egy számot, míg mások helytelenül. 1994-ben egy matematikus megalkotott egy algoritmust, amely nagyon jól elvégezte ezt a feladatot - és ennek a rövidebb útnak, hogy periodicitást találjanak, van egy kvantum analógiája, amely kvantum fourier mintavétel néven ismert (nyilván a szakemberek köreiben). Ezt a folyamatot alkalmazva a kvantumszámítógépek nagy sebességgel képesek faktorizálni a kódokat, használhtatlanná téve a leggyakrabban használt titkosítási sémákat.

De McEliece keveset használt kódja nem a faktorizálásra támaszkodik, így a kvantum fourier-analízis képtelen feltörni. Ez annyit jelent, hogy lényegében áttörhetetlen a kvantumtámadások minden ma ismert formájára számára. Nyilván nem jelenthetjük ki, hogy a modern kvantumkalózkodás nem fog eredményre vezetni a  McEliece-féle rendszer dekódolásában, de érdekes tény, hogy míg a számítástechnikai hatalom egy új korszakának küszöbén állunk, kutatók olyan megoldásokat találnak, melyek több, mint három évtizede tartották adatainkat biztonságban.