Kiválasztottad, melyik honlapon fogsz társkeresni, regisztráltál, most jön az adatlapkitöltés. Aki már régebb óta keres párt neten, annak is érdemes elolvasnia az alábbiakat, hátha felfedez valamilyen típushibát magán, aztán azt jól ki tudja javítani. Fontos, hogy most egy meghódítandó ismeretlen szeméből nézzük a saját adatlapunkat.

A képek

Fogalmazzuk is meg az első és legfontosabb axiómánkat: a magyar nők 95 százalékának önértékelési zavara van. Szerencsés esetben mi vagyunk az a bizonyos öt százalék, akinek nincs, de ilyen esetben úgyis körülöttünk lebzsel a világ összes férfija, úgyhogy ilyen nőknek nem is kell társkereső honlapra menniük. Mindenkinek van valamilyen defektje, egyiket megcsalta ez, és még mindig benne van a tüske, másiknak narancsbőre van és szégyenlős - nézzünk magunkba, sajnos ez van. Nos, nem kell ezt mindenkinek tudni, viszont sec perc alatt lejön az adatlapunkról, ha ösztönösen cselekszünk és töltünk fel képeket, információkat. Így akinek több képe van a macskájáról/kutyájáról, mint saját magáról, az teljesen bizonyos, hogy valamiért szégyelli magát. Akinek a profilképe a gyermeke mosolygós képe, annál szintúgy, az önbizalomhiány garantált. A képek milyensége és minősége is árulkodó: ha fürdőszobában készítünk magunkról a szembetükörben képet, és csak ilyen fotók vannak rólunk, akkor felmerül a kérdés, hogy vannak-e egyáltalán barátaink, akik ugyanúgy elkészíthetnék a fotót rólunk.

Fontos, hogy tíznél több kép magunkról teljes mértékben felesleges - senkit sem fog érdekelni a potenciális jelöltek közül, hogy épp a Gucci felsőben, vagy a New Yorkerben újított szoknyában pózolunk-e épp. Ugyanaz a kompozíció ismétlődve egyrészt nem túl kreatív, másrészt pedig nem figyelemfelkeltő. Ettől nem fognak jobban megismerni. Kerülendő a webkamerán felvett kép is - a webkameráknak nem túl jó a felbontásuk, és egy kockás, pixeles, rosszul megvilágított kép inkább negatív hatású, mint pozitív. A legjobb, ha van egy-két teljes alakos kép is rólunk, legyünk mosolygósak, kedvesek, a bulizós képek is jöhetnek, de akár az is, amikor jó megvilágításban könyvet olvasunk a kedvenc fotelunkban.

A bemutatkozás

Az utóbbi évek divatja az idézetelés - bár igaz, hogy egy jól megválasztott idézet árnyalja a rólunk kialakított képet, de amikor az ember már huszadszor olvassa a Kis herceg örökbecsű sorait, az már unalmas és semmitmondó. Legjobb, ha saját magunkról írunk, abban a stílusban, ahogy egyébként fogalmazunk, az idézet felesleges. A helyesírásra ügyeljünk, de ne csak ekkor, hanem a későbbi társjelölt férfiak hordáinak próbálkozásai esetén is, hiszen nincs annál kiábrándítóbb, amikor egy jól összerakott adatlap után úgy szólalunk meg levélben, mint egy elsős általános iskolás. (És az ég szerelmére, a Születési évhez nem nevet kell írni!)

Érdemes megemlíteni a hobbijainkat, a kedvenc filmjeinket (azért ne soroljuk fel a port.hu kínálatát), ha valamilyen egzotikumot kedvelünk, például istenien készítjük a repülőhalból készült sushit (mondjuk ha a legfőbb találmányunk konyhaszinten a vajas kenyér, akkor egyéb értékeinkre menjünk rá inkább) - a lényeg az, hogy eláruljunk magunkról valamit, aminek segítségével a későbbi, esetleges társalgás könnyebben mehet.

Egyet ne feledjünk el: a legrosszabb esetben is felbőszült férfihordák fogják a küszöbünket rágni és az utcákon hupákolni, kukákat borogatni. Az csak rajtunk áll, hogy mi alapján választjuk ki társunkat közülük - mindenesetre egyet ne felejtsünk el: ők sem hülyék, tisztában vannak azzal, hogy önértékelési zavarunk van (mint mindenki másnak), úgyhogy ezt ki is fogják használni tudatosan vagy tudat alatt. Jövő héten jönnek a netes társkeresős férfitípusok.