Nem véletlenül az a cikk címe, ami: a teljesen ezüstszínű, fémből készült, emiatt a dobozából való kibontáskor jéghideg számítógépet kicsit "barátságtalannak" éreztem, ugyanis nem túl nőies a külseje. Viszont bekapcsoláskor már olyan volt, mintha egy nagyvadat kaptam volna megszelídítésre - a gép ugyanis gyors, keveset fogyaszt és sokat is tud.

 

A legelső tapasztalatok egyike, hogy egyáltalán nem melegszik fel a gép, vagy legalábbis nagyon nehezen, így hát vége a jól megszokott, ölmelegítős noteszgéphasználatnak (mondjuk én ennek csak örülni tudok, mert így legalább nem lesz kényelmetlenül forró a laptop egy idő után). A gép egyik legfeltűnőbb és legjobb tulajdonsága, hogy nagyon sokáig bírja szusszal - négy beállítás van, amit használhat, ezek között a laptop billentyűzete fölött, bal oldalon található gombbal váltogathatunk. Létezik High Performance, Entertainment Mode, Quiet Office és Battery Saver mód - én a High Performance-t használtam, mert gyakran használok több programot egyszerre, viszont így is nagyon sokáig bírta.

 

 

Ami a legjobban tetszett, az a gombok és a tapipad kialakítása és minősége. Most találkoztam először olyan tapipaddal, ami teljesen belesimula felületbe, ugyanolyan anyagból készült, mint maga a gép, de a felülete rücskös, hogy tudjuk azért, hogy tapipaddal van dolgunk. Nagyon érzékeny, viszont könnyen használható, egyszer sem fordult elő velem az, hogy gépelés közben véletlenül megérintettem és ezért másfelé navigált, mint szerettem volna. A billentyűk különállók, kiemelkednek a felületből, emiatt a gépelés nagyon könnyű, a billentyűzet nem hullámzik, irodai munkára nagyon ajánlott, nem fordulhat elő velünk ugyanis az, hogy a körmünk beakad a billentyűk közé (igen, velem már előfordult ilyesmi), illetve az sem, hogy a billentyűknek eltérő a nyomáspontjuk, emiatt nem érzékelik gépelés közben sokszor, melyik gombot is ütöttük le (gyors gépelésnél ez nagyon zavaró tud lenni, ugye). A billentyűzeti laptoprész is nagyon minimalista, elfelejthetjük a multimédiára "szakosodott" külön gombokat.

 

Maga a gép összességében véve nemcsak ezért, hanem a teljesítménye okán is inkább irodákba, vagy egy combos asztali gép mellé való második gépnek - feltéve persze, hogy játszani is akarunk rajta -, ugyanis a legújabb játékokat nem futtatta azzal a sebességgel, mint az várható lenne, dehát nem is gamer laptopnak tervezték. Régebbi játékokhoz viszont kiváló. Nem volt gondunk a videolejátszással sem, jó minőségben, akadásmentesen játszotta le a DVD-ket. Ezenkívül könnyen és gyorsan csatlakozott Wi-Fi-hálózatokhoz, a "látóköre" nagyon széles. Van benne 5 in 1-es kártyaolvasó is, a monitor felbontása pedig 1366*768, mint az összes többi UL-szériás laptopnak.

 

És most lássuk a negatívumokat: csak 3 USB-port van benne, illetőleg nincsen optikai meghajtója, tehát ha DVD-ket szeretnénk rajta nézni, mindenképp be kell szereznünk egy külső DVD-meghajtót. A webkamerája sem az a hűha, 0,3 megapixeles képet közvetít, ami igencsak kevéske. Ezenkívül sem eSATA, sem ujjlenyomat-olvasó nincs benne, Express Card-csatlakozóról nem is beszélve.

 

Mivel azonban az ASUS UL-szériás laptopjai elsősorban azoknak készültek, akiknek az esetlegesen kis méret (az UL30A 13,3 hüvelykes) ellenére is fontos a jó rendelkezésre állás és teljesítmény, ezért egy rossz szavam sem lehet, a gyártó igen minőségi, vékony és dizájnos laptopot tett le az asztalra az UL30A személyében, nagyon könnyű (csak másfél kiló). Hát még ha hozzáteszem, hogy ezért az árért jóval kevesebb tudású laptopokat lehet kapni - az UL30A-ban ugyanis Intel Core 2 Duo processzor teljesít szolgálatot, 1,3 gigahertzen, illetve a memóriája 3 gigás (DDR3-as, lehet bővíteni, de csak 4 gigáig) - ami pedig egyértelművé teszi, hogy nyugodtan használhatjuk az alapfeladatokra, a gép mindennel meg fog birkózni (a legújabb játékok kivételével, de ezt már említettem). Itthon Windows 7 Home Premiummal forgalmazzák (de támogatja a Vistát is) és 189 900 forintba kerül 320 gigabájt üres hellyel.