Van egy aranyos kis kenyérpirítóm, még nagyanyámtól kaptam egyszer, ami szép és jó, de igen nehéz eltalálni azt a hőfokot és időt, amíg a kenyér, amit behelyeztem, nem egy megmelegített kenyér lesz, vagy egy elégett széndarab, hanem finom, aranybarna pirítós. Ha valaki háklis arra, hogy a reggelije pont megfelelő legyen, akkor azoknak ajánljuk ezt a kvázi két üveglapot, ami között a szemünk láttára pirul a kenyér. A kenyér bámulása remek alkalom lehet arra, hogy elbambuljunk (én például az asztalnál, amíg el nem készül a reggelim, rendszeresen azt szoktam olvasni századszorra, ami a tejesdoboz oldalára van írva), de ha fontosabb dolgaink támadnak, még akkor is oda-odapillanthatunk, hogy minden rendben megy-e.

Sajnos mivel a készítő belefutott egy "aprócska" problémába (azaz abba, hogy nem lehet olyan hőmérsékletűvé felforrósítani az üveglapot, ami megpirítaná a közé helyezett kenyeret), ezért ez még csak koncepció, de dolgoznak a gondon.