LG Prada II teszt: Jin és Jang

Az LG megújította a Pradával kötött szerződését, s ennek következtében múlt héten szerkesztőségünkbe megérkezett egy kis csoda: a Prada II.

2007-ben jelent meg jelen tesztalanyunk előző változata, amelyből az LG azóta 700 ezer példányt értékesített, Magyarországon a T-Mobile és a Vodafone forgalmazza. Az azóta eltelt két év alatt a tervezők nem lustálkodtak: napjaink iPhone-mániáját figyelembe véve olyan készüléket alkottak meg, amely remek társa lehet az üzletembereknek és a Prada-márka kedvelőinek a mindennapokban.

Miért is említettem az iPhone-t? Az érintőképernyő a prémium kategóriás termékeknél lassacskán alapkövetelmény, illetve a középkategóriás mobilokban is kezd megjelenni (ld.

Jelen tesztalanyunk igazi szupersztár: bőrdobozban érkezik, rengeteg tartozékkal együtt. Hűvösen elegáns mobil, amely hatásra igencsak ráerősítene az a tény, hogy ha az egész készülékház fémből készült volna, de ez nem így van. Ettől függetlenül a műanyagok nem rossz minőségűek, de talán mégis elkelt volna itt-ott egy kis fém. A készülék ébenfekete, az oldalán pedig ezüstszínű csík keretezi. A letisztultságot csupán a vörösben felvillanó hívásindító és -befejező két gomb töri meg. E két gomb a hatalmas, 3 colos érintőképernyő alatt kapott helyet, közrefogva egy vékony funkciógombot, amelynek az a feladata, hogy egyet léptessen vissza a menüben. A telefon kinézete első blikkre ugyanolyan, mint az előző Pradáé, annyi kivétellel, hogy sokkal vastagabb - nemsokára kiderül, miért.

Mihelyst bekapcsoljuk a készüléket, feltűnik, hogy a menü kialakítása is letisztult, viszont sajnálatos módon a telefonba beépített témák nem használják ki a készülék WQVGA-felbontású képernyőjének kapacitásait (256 ezer színt képes megjeleníteni), összesen két téma létezik a telefonban: fehér és fekete alapú. Sajnos, tehát ami dizájnelem az előző Pradában megvolt (például a nagy sikerű halas téma, amivel remekül el lehetett szórakozni a halakat vezérelve), az immáron nem létezik.

A főképernyőt teljesen testre szabhatjuk - itt hoztak a készítők egy apró, de rendkívül hatásos csavart: háromféle főképernyőt választhatunk, oly módon, hogy a képernyőn végighúzzuk az ujjunk, s ekkor a kép „fordul egyet", s máris egy más jellegű képen találhatjuk magunkat. Az elsőn mindössze egy háttérkép található, illetve a kép alsó felében egy egysoros, a legfőbb ikonokat tartalmazó sáv, felső felében pedig a telefon állapotát kijelző csík. A második a kedvenc ikonokat csoportosítja 3*3-as felosztásban, ezen már beállíthatjuk, hogy melyeket és hol szeretnénk látni.

A harmadik, amelyet legtöbbször használtam, saját ikonokat tartalmaz: világóra, analóg óra, rádió, az épp hallgatott zene egy kisméretű lejátszóban, naptár, feladatkezelő, illetve a jegyzetek ikonjai. Mindezek egy érintésre kinagyíthatóak, és úgy rendezzük őket a rendelkezésünkre álló helyen, ahogy csak nem szégyelljük, oda húzhatjuk ujjunkkal őket, ahová csak akarjuk, amelyiket pedig szeretnénk, kinagyíthatjuk. Főleg ezzel a funkcióval lehet levenni a lábukról másokat, az érintőképernyő ugyanis remekül reagál az ujjaink mozgására.

Ha már érintőképernyő, meg kell jegyezzünk pár dolgot a kapcsán: a telefonhoz nem mellékeltek stylust, így első blikkre az ember rögtön megijed, hogy vajon hogyan kivitelezhették a készítők az érintőképernyőt. Az igazság az, hogy remekül. A mobil minden érintést pontosan érzékel, rögtön válaszol is rá, nem kell percekig szöszölnünk azzal, hogy rossz helyre böktünk. Jómagam, talán ha egyszer vagy kétszer „ütöttem el" gombokat.

Amellett, hogy az ujjainkkal is vezérelhetjük a készüléket, a gyártók egy teljes QWERTY billentyűzetet is elrejtettek a mobilban. Ugyanúgy, mint a Sony Ericsson Xperiánál, itt is oldalt csúsztathatjuk ki a billentyűzetet. Amikor ezt megtesszük, a képernyő elfordul, s előtűnik egy kisebb menüsor, amelyet ha ujjunkkal görgetünk, kiválaszthatjuk a nekünk megfelelő feladatot.

A billentyűzetnek azonban van egy kisebb hiányossága: hiányzik róla a felkiáltójel (csak a szimbólumok között érhetjük el). Ezen kívül azonban remekül használható, élmény vele az SMS-írás, átlátható kezelőfelülettel rendelkezik, s a készítők remekül kihasználták a gombsor teljes felületét. SMS-írásnál azonban a négy navigációs gomb közül a fel-le irányítás különösen működik: nem fel-le mozog a szövegben, mint azt elvárnánk, hanem szavakat ugrik át oda-vissza - furcsa.

Mindenesetre ehhez is hozzá lehet szokni nagyon gyorsan, mint ahogy ahhoz a funkcióhoz is, hogy tárcsázásnál és SMS-írásnál oly módon is megadhatjuk a tárcsázandó személyt (ahelyett, hogy kikeresnénk az adott nevet a telefonkönyvből), hogy elkezdhetjük beírni a tárcsázandó számot, s a telefon automatikusan „fellapozza" a telefonkönyvet, s azokat, amelyeknek megegyezik a bepötyögött számmal a telefonszámuk, elénk tárja.

A mobil menüje is nagyon letisztult és egyszerűen kezelhető. Ugyanúgy négy fül közül választhatunk, mint az előző Pradában, azonban immáron külön név alatt „futnak". Ezen fülek alatt minden, a készítők által fontosnak gondolt funkcióhoz egy-egy ikont rendeltek, így külön helyet kaptak a multimédiás funkciók, egy másikat az eleddig alkalmazások feladatkör alá tartozó tevékenységek: külön-külön láthatjuk például a jegyzeteket, feladatokat, naptárat.

Azt is lehetővé teszi a telefon, hogy egy adott tevékenységet többféleképpen érjünk el, egyrészt a menüpontokon keresztül, másrészt pedig alternatív útvonalakon. Így például a Wi-Fit külön ikonon keresztül is bekapcsolhatjuk, illetve úgy is, hogy a „főoldalon" a telefon állapotjelző sávját megérintjük, s máris elénk tárul egy kis képernyő, alsó részén többek között a Wi-Fi jelzésével.

A mobilban beépített mozgásérzékelő is helyet kapott, amit a készülék sajnos nem használ ki eléggé, csupán a beépített játékok alapulnak ezen, illetve az internet böngészését és a képek nézegetését segíti - utóbbi esetben is ez automatikus, tehát csak akkor lép fekvő módba, amint megnyitunk egy fotót.

Nem esett még szó magáról a Prada márkajelzésről, amit a mobil bőszen fitogtat - néha már egészen a nevetségességig. A mobil előlapjáról lehagyták az LG márkajelzést, az csak a hátlapon kapott helyet, szürkében, alig látszik. Ehelyett van Prada név úton-útfélen. Prada az előlapon, Prada-ruhák a mobilban levő képeken, Prada-csengőhangok, Prada márkajelzés a kapott bőrtokon elöl, és ami a legmeglepőbb, a bőrtok belsejében, aminek semmi funkciója nincs, hiszen ki látja, ugye. Egyébként a mellékelt bőrtokba becsúsztatva a mobilt, a készülék teteje kilóg belőle, pont annyira, hogy a Prada felirat kilátsszon a telefon tetejéről. Ami igencsak sajnálatos, ugyanis nemcsak ez lóg ki, hanem a telefon hátoldalán helyet kapott beépített kamera is, aminek ráadásul nincsen elhúzható retesze vagy fedőlapja, tehát ennél fogva az égvilágon semmi nem védi.

A kamera egyébként öt megapixeles, Schreider-Kreuznach lencsékkel látták el. Autofókuszos, illetve egy vakut is melléépítettek, ennek köszönhetően remek minőségű képeket készíthetünk vele sötét helyiségben is. A kamerával semmi gondunk nem akadt, fényképezésnél is jellemző a Pradánál megismert puritán stílus, ugyanis amint bekapcsoljuk a fényképező funkciót, a képernyő oldalán feltűnnek a fényképezés menüpontjai (felbontás stb.), amelyeket ujjbeggyel vezérelhetünk. Ha pedig már mindent megadtunk, ezek a menüpontok egy idő után eltűnnek, s az egész képernyő átalakul keresővé.

Érdemes kitérni még a telefon eszméletlenül magas energiafogyasztására. Alapbeállítások mellett a készülék minden érintést pittyegéssel és rezgéssel nyugtáz. Amennyiben ezek közül megtartjuk a rezgést (hiszen ez is, illetve a visszajelző hangok is szabadon állíthatók, kikapcsolhatók), és leveszünk mindent a minimumra, még így sem bírja a készülék három napnál tovább. Ha pedig Wi-Fit vagy Bluetooth-t is használunk időnként, két nap a maximum.

A beépített Wi-Fivel az internet elérése gyerekjáték, és a készítők szerencsére kijavítottak egy fontos hibát is: míg az előző Prada nem kicsinyítette le a weboldalakat, addig ebben boldogan (szép magyar szóval) „multitoucholhatunk": úgy nagyíthatjuk és kicsinyíthetjük az adott honlapot, illetve úgy böngészhetünk ujjunk használatával, ahogy csak akarjuk. Hozzá kell tenni, hogy a multitouch valóban az, aminek látszik de még elég messze van az iPhone könnyedségétől, gyorsaságától.

A mobil 60 megabájt belső memóriával rendelkezik, ezt microSD-kártyával 8 gigabájtig bővíthetjük, amire aztán bármit rápakolhatunk. Amennyiben MP3-lejátszóként akarjuk üzemelni a készülékünket, az sem akadály, a beépített lejátszó könnyen és egyszerűen kezelhető, illetve a kapott fülhallgató is nagyon jól szól. A fülest a telefon tetején levő kis pöcköt félrehúzva csatlakoztathatjuk (ugyanoda, ahová a töltő csatlakozik), viszont ha nem lennénk megelégedve a minőségével, akkor a 3,5 mm-es jack aljzattal ellátott távirányítóra ráköthetjük a sajátunkat. Maga a fülhallgató is rendelkezik Prada márkajelzéssel, ugyanúgy, mint az összes többi tartozék, amelyet a fent említett bőrdobozban találhatunk.

A tartozékok között találunk még egy fekete kis borítékot is, amely a textil törlőkendőt rejti - szükségünk is lesz rá, ugyanis a telefon extrém mértékben képes ujjlenyomatokat gyűjteni. Egy-két nap intenzív használat után a képernyő igencsak képes az elszürkülésre a tapogatástól. A tartozékok között ezeken kívül csupán a szokásosakat találhatjuk: adatkábelt, szoftvert a számítógépre való telepítéshez, valamint használati utasítást.

Fontos tartozék még azonban egy olyan eszköz, amit külön vásárolhatunk majd meg a telefonhoz, azonban egy vérbeli üzletember/asszony nem hagyhatja ki, ha már villantani akar a Pradával. Ez pedig a Prada óra. Ugyanolyan bőrdobozban érkezik, mint a telefon. Uniszex kialakítású, bár, személyes ízlésemhez képest kissé nagy képernyőt kapott. Az óra bőrszíja fekete, ezáltal remekül illik a telefonhoz. Az óra jobb oldalán három gomb kapott helyet, a nagyobbik középső szolgál a főbb funkciók elérésére. Ha szinkronizáljuk a telefonunkkal (Bluetooth-kapcsolaton keresztül), akkor óránk képes lesz kijelezni az üzeneteket, illetve a hívásokat, ezenkívül világóra is található benne.

A Prada II mindannyiunkat elbűvölt, s bár hiányoljuk belőle a GPS-vevőt, úgy véljük, hogy egy üzletembernek, vagy divatrajongónak méltó társa lehet a mindennapokban ezen elegáns készülék, amelyben mindent megtalálhatunk, ami egy telefonban csak szükséges - ráadásul olyan kialakításban, amellyel bárkit levehetünk a lábáról.

LG Prada II teszt: Jin és Jang

LG Prada II

Kommentek

Csajozás.hu

Hirdetés

Hirdetés

Hírajánló