Meglepődve néztem múltkoriban a gmailes postaládámat, mi ez a kis új, színes ikon? Mi ordít a kezdőlapról az arcomba, hogy új, színes-szagos kiegészítőt készített a Google? Zümm. Hm.

Az első nap úgy telt, hogy gyakorlatilag folyamatosan frissült a zümmögő, mindenki rá volt izgulva, a haverok élő egyenesben faggatták egymást, hogy te, ez most micsoda? Olyan, mint a Wave? Vagy mint a Reader? Hú, csipogó (Twitter) is mehet bele, figyeled? A Wave-nél jobb, az biztos, szerinted is?

Aztán másnap és a következő napon egyre több lett a „Francba már, ez miért csinálja ezt, vagy miért csinálja amazt” kezdetű mondat a Facebookéhoz hasonló státuszjelentések helyén. Oké, hogy betölti a Readerben megosztott cuccaimat, de miért kerül bele a beérkező postáim közé is minden új közzététel? Miért kell szűrőkkel variálni, ha ezt el akarom kerülni, hogy vannak az egyszerű kezelhetőséget biztosító gombok? És aztán egyre többször hangzott el: hol lehet kikapcsolni? []

Én még tartom magam, mert kárát nem láttam – azzal a hölggyel ellentétben, akinek a története körbejárt a neten, mivel az automatikus megosztás révén olyan adatok kerültek viselkedési problémákkal küzdő exférje szeme elé, amit az asszony tulajdonképpen jelenlegi barátjának szánt (az nem derült ki számomra a történetből, hogy egy erőszakos volt férj egyáltalán miért van még a kontaktok között, de a felháborodás ettől függetlenül jogos). De mivel különösebben hasznosnak sem találom (nem jelöli például olvasottnak azokat a cikeket a Readerben, amiket a zümmögőben elolvasok a barátaim megosztásában), valószínűleg én is hibernálom majd.

Néhány napja már a magyarországi felhasználók fiókjába is bekerült a Zümm fülecske a beállítások közé, ahol szabályozható a működése, vagy teljesen ki is irtható a postafiókból. Amennyire láttam a hozzászólások között, a legtöbb haverom már ki is lőtte.

Neked bevált?