Egy hatalmas játékgyűjtemény

Ahan76-ra nem lehet azt a szót használni, hogy szenvedélyes gyűjtő - én sokkal szívesebben alkalmaznám a fanatikus jelzőt. Akkor kezdődött nála ez az... affér, mikor 2000-ben - a megjelenés napján - megvette első saját PlayStation 2 konzolját, és kezdő játéknak a Ridge Racer 5-öt. Aztán elkezdte hozzávenni a többit, és mikor elérte a négyszázat, és látta, hogy gyakorlatilag félúton jár, elhatározta, hogy megszerzi mind. S lőn, mindezidáig a világon egyetlenként, ha igaz.

Namármost, ami miatt én fanatikusnak, és nem egyszerűen szenvedélyesnek nevezném őt, az például az, hogy az összes játék, amit megvett, bontatlan csomagolásban áll a polcán, katonás rendben. Mindegyik első kiadású, NTSC, azaz Észak-Amerikában kiadott szoftver (PAL típusú európai, illetve japán megjelenésű játékokkal nem foglalkozik); újabb kiadást kizárólag akkor vásárolt egy már meglévő játékból, ha azon az elsőn nem lévő extrák is voltak, azaz csak bővített kiadásúakat vett meg mégegyszer.

Hogy ennek mi értelme? Őszintén, fogalmam sincs. Ha nem játszhatsz azzal, amit megvettél - mintha csupán nézegetnél egy különleges, sokéves borkülönlegességet anélkül, hogy valaha felbontanád, és élveznéd az ízét. Befektetés? Ki tudja, megtérül-e valaha. Valószínűleg csak a tudat, hogy neked bizony _mind_ megvan, ez az, ami ennek a gyűjtőnek (meg a többieknek is valószínűleg) ennyi pénzt megér. És még az is elképzelhető, hogy amivel játszani is akar, abból letorr... kölcsönkér valakitől, vagy vásárol egy másodpéldányt.