Amikor felkértek a mobiltesztre, boldogan bólintottam rá, mert hű, de izgalmas, még sosem csináltam ilyet. Aztán másnap, amikor kisebb vacakolás után sikerült a SIM-kártyámat beleapplikálni a készülékbe, és működésre bírni a telefont, elfogott a pánik: hé… még sohasem csináltam ilyet! Mit fogok én erről írni, úristenúristen. Szóval álljon itt első tesztem (mondhatnám azt is, hogy most vesztettem el a mobilteszt-szüzességem, de nem teszem).
Kívül…
Egy kicsi dobozban érkezik, töltő, fülhallgató, telefon, ezt nem ragozták túl. A Sony Ericsson T715 rendkívül csinos: ezüst-fekete dizájnjával, csiszolt alumíniumborításával rideg eleganciát sugároz. Nem az az ujjlenyomatra kényes fajta, ami nálam jó pont, utálom törölgetni minden második percben. Hátulján logó, 3.2 megapixeles kamera, LED-es vaku.
Kezembe fogom, súlya van, kicsit buci, nem az a farzsebben elférős, de emiatt csak még jobban bejön. Mindig is olyan mobilra vágytam, ami kagyló vagy slide, de ismerve magamat, hamar tönkrevágnám, állandóan bizergálnám, csattogtatnám. De most kiéltem magam.
Könnyedén csúsztatom szét, a gombok láttán kissé megtörik a varázs: a külsejéhez nem illő műanyagból vannak, de legalább jól kezelhető a felület, különálló billentyűi vannak, amiken nem nyomok félre.
A menürendszer egyszerű, átlátható, az alap téma szerinti fekete-fehér ikonok illenek a készülék burkolatához. A Beállítások között van még egy téma ezenkívül, de az színes és csiricsáré, az a benyomásom tőle, mintha kicsi gumicukrok lennének a menüikonok helyén.
…belül
Ami elsőre feltűnik, hogy a menüben lépegetéskor minden gombnyomásra rezeg a készülék, és ezt csak akkor tudtam megszüntetni, amikor kikapcsoltam a rezgető funkciót – de ebben az esetben híváskor sem rezeg, amit meg szeretnék, ha tenne. Halk sóhajjal beletörődök.
Igazán dicséretes, hogy az ébresztő funkció nem valami atombonyolult módon érhető el, mint például alkalmazások/szervező/ébresztő, hanem simán a főmenüből. Ha már az egyszerűségnél tartunk: van egy külön gomb a gyorslistának, ahova bepakolhatjuk az általunk gyakran használt alkalmazásokat, így nem kell minden alkalommal a menüben barangolnunk. Szimpatikus.
Az SMS-kezelés terén számomra újdonság a csevegés nézet: nem egyenként látjuk az elküldött és érkezett üzeneteket, hanem feladók szerint elkülönítve, a válaszokat összefűzve. Az SMS-ek szövege nagy, jól olvasható, de a betűtípus kicsit otromba, sokkal elegánsabb lett volna egy kisebb betűméret, illetve ha a témához illő színekkel operáltak volna itt is.
A telefon memóriája microSD kártyával bővíthető, így lesz helyünk zenét és videót pakolni rá. Nagy zenerajongóként rá is vetettem magam a médiafunkcióra, itt nézhetjük meg az elkészített képeinket, videókat, van néhány játék és a zenelejátszás. Nem tudom, ki hogy van vele, de nem díjazom, amikor a készülék okosabb akar nálam lenni. Ritkán hallgatok teljes albumokat, általában összedobálom magamnak egy mappába az éppen aktuális kedvenceket, ezért fontos számomra, hogy a készüléket rá tudtam bírni a mappák lejátszására. A Sony Ericsson zenelejátszó szoftvere viszont TrackID szerint rendszerezi az MP3-akat, összeszedi az egy előadóhoz, egy albumba tartozó számokat, és örül (nézd, összerendeztem!), én meg kevésbé. Megpróbáltam a telefon intézőjéből elindítani a kedvenceimet, de ott csak egy számot hajlandó lejátszani, és nem ugrik át a következőre
Ez nem is lenne olyan hatalmas tragédia, mert szájhúzva bár, de megoldható ez is: a kedvencekből pár kattintással Winampban playlistet gyárthatunk, amit a készülék már vidáman kezel. Ám azt nehezményeztem, hogy sajnos csak saját márkás fülhallgató csatlakoztatható a mobilhoz (sima jack dugós nem), így a gyárilag hozzáadott, nyakonátvetős-aszimmetrikus fülest voltam kénytelen használni (a cikkíró hangja itt megremeg), ami húzza a hajam, és még a fülemből is kiesik. A Sony Ericssonok majdhogynem mindegyike ugyanezt a fejhallgató-megoldást használja, ami már eléggé kiment a divatból - bár igaz, hogy a drágább mobilok és a Walkman-készülékek már jack dugósak. Remélhetőleg az olcsóbb kategóriába is begyűrűzik majd ez a tendencia, nagyon örülnék neki.
Egyéb jópofaságok
Teljesen véletlenül, miközben a fényképezőt teszteltem, ráakadtam egy lejátszás gombra, amit azon nyomban ki is próbáltam. Ez a funkció automatikusan összeállítja egy slide-showba a képeinket, és választhatunk, milyen stílusban szeretnénk megnézni: harmonikus, nosztalgikus, nyugodt, vidám vagy energikus. Mire észbe kaptam, szomorú zenei aláfestéssel úszott el előttem a billentyűzetem és a bögrém, a papucsos lábam, illetve két magányos szék, amelyeket a teszt során lőttem. Nem tudom elképzelni, mikor használnám ezt, mindenesetre nagyon jól szórakoztam, miközben végigpróbálgattam őket.
Egy másik funkció sokkal hasznosabbnak tűnik: említettem a cikk elején, hogy LED-es vakuval rendelkezik a készülék. Ez a LED a fényképező módtól függetlenül is bekapcsolható, így egy kisebb lámpaként funkcionál (hányszor világítottam már mobilkijelzővel, ó!), sőt: kiválaszthatjuk az SOS funkciót, így a lámpa automatikusan az SOS morzejelét villogja. Ezek után már csak azon kell aggódnunk, hogy az, aki látja, felismeri-e.
Összegzés
A Sony Ericsson T715 nem egy csúcstelefon, de az alap funkciókat nagyrészt tartalmazza. A dizájn nálam ötös, aki kicsit nőiesebb példányra vágyik, megvásárolhatja pink kivitelben is.
Íme a nőies verzió...
Használata egyszerű, mindent azonnal megtaláltam benne. Nem tartozik hozzá telepítendő szoftver, konvertálgatni és szinkronizálgatni sem kell, csak rápakoljuk a microSD-re a tartalmat, azt' hadd szóljon. Zenehallgatáshoz kiváló, a vele készített fotók és videók teljesen elfogadható minőségűek. 3G-vel rendelkezik, viszont ha már netezés: a Wi-Fit hiányolom belőle.
Gondolkodtam rajta, hogy a fülhallgató miatt kapjon egy fekete pontot, de mivel az összes közép- és alsó kategóriás Sony Ericssonra jellemző ez, ezért inkább nem tettem, különben is, ezért az árért (40-50 ezer körül kapható) egy teljesen korrekt készüléket kapunk.
Specifikációk
Telefonkönyv: 1000
Memória: 90 megabájt
Memória bővíthetőség: T-Flash (microSD)
Operációs rendszer: nincs
Készenléti idő: 400 óra
Beszélgetési idő: 10 óra
Súly: 97 g
Méret: 92*48*15 milliméter
Akkumulátor: Li-Pol
Kijelző: QVGA (240*320)
Színes kijelző: TFT
Színárnyalatok száma: 256k (18 bit)
GPRS: van
EDGE: van
Generáció: 3,5 G
Infraport: nincs
Bluetooth: van, A2DP
Dallamszerk. Track ID
Rádió: van, RDS
Kamera: CMOS
Kamera felbontása: 3,2 megapixel
Videó: 3GPP formátumok (H-263), H-264/AVC, MPEG-4
Push to Talk: nincs
Egyebek: LED-es vaku, geotagelés lehetősége, videofelvétel
Kommentek