Mostanság az origami kimerül nálam abban, hogy félbehajtok egy darab papírt, illetve kettétépek egy post itet, de ez nem volt mindig így. Gyerekként sokat kreatívkodtam, szüleim időnként ajándékoztak nekem „Csináld magad” típusú könyvet, és ha nem vigyáztak, a lakást pár nap alatt megtöltötték só-liszt gyurma alkotásaim, színes ceruzával alkotott remekműveim, illetve az ollóval szétvágott cafatok.
Egyik évben egy állatos origami könyvet kaptam, onnantól fogva papírok és félkész művek borították a szobát. Nem adtam fel, pedig a kezemben tartott valami sokszor már a hetedik lépésnél nem úgy nézett ki, mint amit a képen láttam. Lett sok-sok oroszlánom, flamingóm, zsiráfom és teknősöm, melyekben az volt a különleges, hogy csak én tudtam őket megkülönböztetni egymástól.
Ehhez hasonló nosztalgikus emlékek rohantak meg, mikor rátaláltam erre a weboldalra. Sajnos nincsen túl sok hajtogatnivaló rajta, de az ötlet dicséretes. Remélem, felkerül a kis flamingó is, mert addig nem lehet teljes az életem, amíg nem sikerül meghajtogatnom.
Kommentek