Nem főzök sokszor, és legtöbbször akkor sem nagyon merészkedek tovább a tésztáknál. Nem mintha nem tudnék recepteket, vagy nem lennének edények, egyszerűen türelmetlen vagyok, várni a vízre, a tésztára, a rizsre, ott állni a tűzhely mellett, miközben a percek rendkívüli lassúsággal vándorolnak. Nem egyszer történt meg már velem, hogy miután feltettem a vizet, annyira eluntam magam, hogy bevonultam a szobába, hogy csak egy kicsit ránézzek az e-mailekre, meg elolvassak néhány hírt, meg... mire észbe kaptam, a víz már lobogott, elforrt a fele, a másik fele beterítette a tűzhelyet, én meg csendesen káromkodva takarítottam, és kezdtem elölről. Tudom, hogy ezen nagyon könnyű segíteni, például be lehet állítani egy ébresztőt, vagy a konyhában maradni, vagy kevésbé lyukas agyúnak lenni, esetleg nem főzni kicsit sem, és hagyni az egészet a fenébe.
Vagy.
Tíz dollárért miénk lehet Boil Buoy, ami hasonló elven működik, mint a teáskanna sípja. Víz-, étel- és hőálló anyagból készült, Keljfeljancsi kialakításának köszönhetően mindig állva marad a felszínen, és mikor a forr a víz, csilingel.
Az, hogy ez a termék létezik, és már 417 darabot előrendeltek belőle, bizonyítja, hogy nem vagyok egyedül a türelmetlenséggel párosult feledékenységemmel. És ha más miatt nem is, már ezért a megnyugtató érzésért megérte.
Kommentek