Diane Bryant az Intel CIO-ja (CIO = chief information officer, azaz a cég első számú informatikai vezetője), több mint 20 éve dolgozik a vállalatnál. Diane 1985-ben csatlakozott az Intelhez pályakezdőként, rögtön az egyetem után, ahol villamosmérnökként végzett. Négy projekttel foglalkozik a munkaidejében, illetve a kilencvenes évek elejétől kezdve a hordozható PC-k üzletágáért felelős.
Milyen egy átlagos napja az Intelnél?
A napom felében az Intel IT-részlegét igazgatom – 5700 kollégáért felelek világszerte. Az IT-részlegünk elsősorban a segítségnyújtásért felel, mi adjuk meg a válaszokat a szerverekkel, számítógépekkel, okostelefonokkal és hálózatokkal kapcsolatban felmerült kérdésekre. A napom negyedében ezenkívül az üzleti részleggel tartom a kapcsolatot, például a mikroprocesszorokkal kapcsolatos csapattal. A napom másik negyedében az Intel partnercégeinek CIO-jaival tárgyalok – így például naponta beszélek olyan vállalatokkal, mint a Cisco, az IBM és a Kraft, az ügyben, hogy min dolgoznak épp, milyen jellegű együttműködéseket tudnánk elképzelni, valamint tudnának-e tanulni valamit az Inteltől. Sok újdonság van mostanában az IT-ben (pl. cloud computing), és a fent említett cégekkel ilyen újdonságokkal kapcsolatban kollaborálunk.
1985-ben végzett mérnök szakon, és rögtön elkezdett az Intelnél dolgozni. Milyen volt akkoriban egy mérnöknő helyzete egy olyan pályán, amelyen a férfiak domináns helyzete vitathatatlan?
Már akkor a kisebbséghez tartoztam, amikor az U. C. Davisben tanultam, úgyhogy hozzászoktam ahhoz, hogy bizonyítanom kell – nem volt ez másként az Intelnél sem. Akkoriban a mérnökök 18 százaléka volt nő, ehhez képest még csökkent is a mérnöknők száma: 2008-ban a mérnökök 15 százaléka volt nő. Úgy gondolom viszont, hogy bár kevesebb lett a nők részvételi aránya, a mérnöki pálya sokkal többet tud nyújtani egy nőnek, mint húsz évvel ezelőtt.
Az Intelnél töltött húsz éve alatt sok változást átélhetett nemcsak a cégnél, hanem a technológiában is. Mely felfedezés tetszik Önnek a legjobban?
Amikor az Intelhez kerültem 1985-ben, a PC-t éppcsak hogy kifejlesztették. A számítógép személyi gépként való használata lett a legújabb és legfontosabb dolog a számítástechnikában. Akkoriban az internet maga nagyon exkluzív volt, csak a kormány és néhány egyetemi dolgozó érhette el. Ehhez képest ma 1,6 milliárd ember nyüzsög az interneten – 25 év alatt hatalmas változás történt. A kérdésre visszatérve azt hiszem, a leginkább impresszív számomra a mobilitás létrejötte. Az, hogy foghatod a készüléked, mehetsz bárhová és ott is elérhető vagy, nagyon fontos újdonság. 1988-ban mi fektettük le ennek a fogalomnak az alapjait a vezető PC-gyártókkal, a Zenith-tel és a Compaqkal – olyasmiken dolgoztunk, mint például a minél kevesebb áramfogyasztás, minél kisebb súly, a készenléti állapotban levő energiafogyasztás minimalizálása stb. Ekkoriban kezdett realitássá válni a hordozható számítógépek fogalma, '91-92-ben pedig meg is érkezett az első laptop.
Nem kérdéses, hogy a legutóbbi évtizedekben sok fiatal lány kezdett el reáltárgyakkal foglalkozni, illetve diplomázott mérnökszakokon. Mit gondol, a következő húsz évben mennyire fog megváltozni a nők helyzete a technológiai fronton?
Mint említettem, a mérnöknők száma csökken, viszont az összes többi reáltudománnyal egyre több nő foglalkozik. A technológia egyre kevésbé peremszerepű – inkább a mainstreambe tartozik, ennélfogva egyre több nő kezd efelé fordulni, amikor pályát választ. Amellett, hogy a technológia mennyire áthatja a mindennapi életünket, a végfelhasználó lett a fontos ahelyett, hogy a technológia önmagára fókuszálna. A férfiak inkább magára a technológiára koncentrálnak, míg a nőknek az a fontos, hogy egy bizonyos megoldással az emberek adott csoportjának megoldja a problémáit – azaz a férfiak inkább elméletiek, a nők pedig gyakorlati tudásra törekednek. Az utóbbi években az Intel maga is erre a fajta gondolkodásra tért át, most már az a fontos, hogy mire van szükségük az embereknek.
Említettük, hogy Ön négy projektért felelős – mik ezek?
Akkor kezdtem el velük foglalkozni, amikor az Intel mobilitással foglalkozó részlegén dolgoztam. A projektek egyrészt arra helyezik a hangsúlyt, hogy minél vékonyabb legyen egy adott készülék, másrészt arra, hogy minél kevesebbet fogyasszon. A számítógépnek "tudnia kell", mikor van bekapcsolva és mikor nem – például egy laptopnál fontos megkülönböztetni, mikor van csatlakoztatva a villamos hálózathoz és mikor megy simán akksiról.
Mi a legfontosabb kütyüje, ami nélkül nem tud élni?
A BlackBerry Pearlom. Nos igen, elég régi modell, de szeretek ragaszkodni ahhoz a technológiához, ami bevált. Már öt éve használok BlackBerryt.
Mit választana: Macet vagy PC-t?
Macem és PC-m is van otthon. Főleg a PC-met használom, mert az Intelnél a Microsoft Office-használatra "szorítottak rá", a produktivitáshoz elengedhetetlen. Viszont mivel lehetőséget biztosítottak Macek vásárlására is, ezért beszereztem magamnak egyet.
Milyen lenne a tökéletes vakáció az Ön számára? Beleférne az is, hogy el lenne vágva a mobiltelefonoktól és az internettől?
Bármiféle vakáció, ami boldoggá teszi a gyerekeimet, boldoggá tesz engem is. Általában Disney Landbe megyünk, vagy raftingolunk, amit a gyerekeim választanak épp (10 és 13 évesek). Sosem dolgozom ilyenkor, csak rájuk figyelek, viszont soha sem vágom el magam szántszándékkal a világtól, mindig nálam van a mobilom és a laptopom, azokon szoktam megnézni, merre kell utazni, hol járunk épp, ilyesmik. Őszintén szólva el sem tudnám képzelni a vakációt ezek nélkül.
Milyen blogokat olvas?
Az Intellel kapcsolatos blogok legtöbbjét, mert így tájékozódom arról, mi folyik az Intel más divízióinál, ráadásul nagyszerűen tudunk ezeken keresztül kommunikálni más kollégákkal. Más blogokat nem olvasok, egyszerűen nincs időm rájuk a családom és a munkám mellett.
[A cikk fordítás, az eredeti, angol nyelvű interjú a link alatt található.]
Kommentek