A Sony Ericsson mostanában mintha kissé lelassított volna, inkább a brandépítésre fókuszál, mintsem új technológiákra, időről időre mégis készít olyan termékeket, amelyek letérnek a megszokott útról. Az Aino a mostani trendeknek megfelelően érintőképernyővel rendelkezik, viszont emellett hagyományos billentyűzettel is – hogy ezt hogyan tudta úgy kombinálni, ami még nekünk is újdonság volt? Lássuk.
Jó kézbe fogni
A telefon elég nagy csomagolásban érkezett – ez számomra meglepő volt, hiszen hozzászoktam ahhoz, hogy a Sony Ericsson környezetbarátra veszi a figurát, ennélfogva a csomagolás is nagyon kicsi. Kibontás után viszont megvan a megoldás: kaptunk egy dokkolót a telefonhoz, valamint egy Bluetooth-fülest is, ezek ketten együtt a telefon mellett elég nagy helyet foglalnak a dobozban. A fekete változat járt nálunk a mobilból, és mivel láttam a fehéret is (ami a nonstop MOBIL szerkesztőségében leledzett), leteszem a nagyesküt: feketében sokkal szebb a mobil. Tapintásra teljesen jó, nagyon jó a fogása, kézre esik, nem túl nehéz, de nem is érezni, hogy a legkönnyebb műanyagokból készítették – pont jó. Az Aino kinézetileg fényévekkel érdekesebb, mint az eddigi Sony Ericsson-mobilok, amelyek mostanában majdhogynem egy kaptafára készültek. Immár mellőzték a kockadizájnt, és bár minimalistának tűnik, azért mégis vannak rajta apróságok, amelyek tetszettek: a mobil két vége felé például kissé elkeskenyedik, végigfut rajta egy vékony csík, amely más anyagból készült, mint a ház. Főleg bezárva használtam, hiszen így lehet a multimédia-képességeket elérni, én pedig inkább ezekért voltam oda. Ami nagy szívfájdalmam volt, az a zenehallgatással kapcsolatos: nem elég, hogy a szokvány Sony Ericsson-csatlakozót tették a telefon oldalára, ami már ezer éve túlhaladott, de a Bluetooth-fejhallgató minősége sem az igazi. Egyrészt hamar lemeríti a telefont, és bár a hangminőséggel nincs gond (sőt, nagyon jó minőségben hallgathattam vele zenéket), a hozzá adott, gyári fejhallgató zsinórja nagyon rövid. Öröm az ürömben, hogy a Bluetooth-egység 3.5-os jack csatlakozóval rendelkezik, így ha más fejhallgatót szeretnénk használni, mint a gyári, megtehetjük. A Bluetooth-egység csak a dokkolón tölthető egyébként.
Kinyitva aktiválódik a menü, a gombsor pedig úgy néz ki, mint bármelyik másik Sony Ericsson-telefoné. Érdekes, hogy ilyenkor nem működik az érintőképernyő, ami pedig dicséretesen gyorsan reagál az ujjainkra. A telefon menüje is a szokásos Sony Ericsson-menü, négyszer hármas felépítésű (át lehet persze váltani olyan verzióra, ami egy körben ábrázolja az ikonokat, de abban rém lassú egyik ikontól elléptetni a tőle öt hellyel távolabb leledző másik ikonra). A kijelző színei előtt le a kalappal, nagyon jó minőségben adta vissza a fotókat, képeket, nagyon tetszett. Ami érdekes, hogy nem sok előre telepített kép volt a telefonban. 2009 trendjének megfelelően (miszerint még a vécépumpába is Facebook-alkalmazás kell) telepítettek a mobilba olyan widgetet, amelynek segítségével csatlakozhatunk a Facebookhoz. Nem sokat használtam a mindennapokban (a kipróbáláson kívül persze), mivel elég lassan frissített, és az internet amúgy is sokat levett az akkumulátorból, pláne, hogy a multimédia-funkciókat is teljes gőzzel működtettem.
A lényeg
Ha becsukjuk a telefont, aktiváljuk az érintőképernyőt a telefon felső részén található gomb megnyomásával, majd feltoljuk a kijelzőzárat, akkor jön az igazi csoda. Felvillannak a multimédia-funkciók ikonjai, és az ujjunkkal vezérelve azt tehetünk, amit csak akarunk. Itt lehet zenét/rádiót hallgatni, fotózni, videózni – érintésre azonnal reagált, gyors volt és a célra tökéletesen megfelelt. A kezelését nem bonyolították túl, hamar rá tudunk jönni, mi hol és hogyan érhető el.
Ami még újdonság a telefon esetében, hogy össze lehet párosítani a PlayStation 3-as konzolunkkal, ha rendelkezünk ilyennel. Be kell vallanom, én nem, viszont utánanéztem a neten, és az ott levő vélemények alapján kijelenthető, hogy nem túl zökkenőmentes a párosítás – amelynek az a lényege, hogy távolról is használhatjuk, böngészhetjük a PS3-unk multimédia-tartalmát.
Remek kamera
8 megapixeles kamerát építettek a telefonba, ami nem kicsi szám, pont ezért nem értem, miért nem tettek kamerafedőt az objektívre. Nem kellett volna olyan bumszli fedő, mint a Satiónál (egy későbbi cikkünk témája lesz a Satio), de valami elkelt volna. A LED-es vaku található fölötte csupán. Fotózni csak akkor tudunk, ha előtte becsukjuk a telefont, a készített képek minősége viszont kiváló, telefonban még nem láttam ilyet. Van benne vörösszem-eltávolítás, képstabilizátor, minden, ami egy amatőr fotósnak kellhet. 8 gigabájtnyi helyünk van a fájlok mentéséhez (microSD-kártyán), a hátlap levételével cserélhetjük. Megemlítendő még a Media Go nevet kapott szoftver, amit a számítógéphez való telepítés után lehet installálni; a segítségével vezeték nélkül szinkronizálhatjuk az adatainkat a gépünkkel.
Összességében véve nehéz volt a döntés: remek multimédiás képességek vs. nem-az-igazi-füles. Nagyon jó fotózás vs. gyenge akkumulátor. Megbízhatóság, jó anyagok vs. elég drága. Nálam pozitív lett a mérleg, a multimédiás képességei miatt, és amiatt, mert nem nagyon izgattam magam a Bluetooth-fülessel: egy átalakítóval csatlakoztattam a kedvenc fülhallgatómat a telefonhoz, és meg volt oldva a probléma, így nem is fogyasztott annyit, mint egyébként tette volna.
Ami nagy kár, hogy kissé túlárazták a készüléket. Ha viszont lemegy az ára, már meg fogja érni megvásárolni, mivel valóban ki fog tartani a mobil jó pár évig, a funkcióival minden rendben van, megbízhatónak pedig megbízható.
Specifikációk
2G-hálózat: GSM 850 / 900 / 1800 / 1900
3G -hálózat: HSDPA 850 / 900 / 2100
Méretek: 104x50x15,5 mm
Tömeg: 134 g
Kijelző: TFT kapacitív érintőképernyő, 16 millió szín, 240x432 pixel, 3,0 hüvelyk
Gyorsulásérzékelő és korlátozott érintésvezérlés
Névjegyzék: 1000x20 mező
Belső memória: 55 MB
Külső memória: microSD, 32 GB-ig bővíthető, 8 GB a csomagban
EDGE: igen
3G: HSDPA, 7.2 Mbps; HSUPA, 2 Mbps
WLAN: Wi-Fi 802.11 b/g, DLNA
Bluetooth: 2.1 (A2DP)
USB: 2.0
Kamera: 8.1 megapixel, 3264 x 2448 pixel, autofókusz, LED vaku
Kamerafunkciók: érintésalapú fókusz, geotagging, arcfelismerés, képstabilizátor, intelligens kontraszt, vörös szem-csökkentés, videohívás
Videó: VGA@30fps
Előlapi kamera: nincs
Böngésző: WAP 2.0/HTML (NetFront 3.5), RSS-olvasó
Rádió: sztereó FM-rádió RDS-sel
Színek: Obsidian Black, Luminous White
GPS: igen (A-GPS)
Akkumulátor: Li-Po 1000 mAh
Kommentek