Végre-valahára itt egy olyan okostelefon, amelyet nőies színben is megvásárolhatunk (és ez a nőies szín nem merül ki a pink árnyalataiban), ráadásul olyan hardverrel rendelkezik, amivel nem vallhatunk szégyent. Az ára alapján (90-100 ezer forintért vásárolhatjuk meg a nyár végén) közép-, felső kategória határán leledző mobil abszolút felső kategóriába illő tudással rendelkezik, mindössze néhány apróságba köthettünk bele a tesztelés időtartama alatt.
Felbontás után
A mobillal színben harmonizáló dobozban mindössze az alapokat találhatjuk: egy, a használat mikéntjébe bevezető könyvecskét, egy USB-kábelt, a kábelhez kapcsolható adaptert, amellyel hálózatról is tölthetjük a telefont, valamint a fejhallgatót, amely ,,agybadugós" és kapunk hozzá egy cserepár gumiborítást is. A tavaly megjelent Sony Ericsson Vivaz kialakítására hasonlító telefon fémes hatású, kellemes tapintású műanyagból készült, két oldalán és a három funkciógombján ezüstszínű, elő- és hátlapján pedig mélybordó színű. A karcolódást kifejezetten jól állja, viszont elkél azért neki egy jobb minőségű, puha tok, mivel a hátlapján található kameráját és a vakut nem védi semmi - annál is inkább elkél neki az óvás, mivel az optikával nagyon jó minőségű képeket lehet készíteni, ráadásul HD-minőségű videókat is képes felvenni, úgyhogy alkalmi, hobbifotósok akár le is cserélhetik a fényképezőgépüket erre a telefonra.
A hátlapot nagyon nehéz lefeszíteni (körmökre vigyázzunk), ráadásul mivel a hátlap alatt található a microSD-kártya helye, ezért a kártyacsereberélők nem lesznek túl boldogok. A telefon bal oldalán semmilyen gomb sincs, majd' mindent a jobb oldalra száműztek, jobb oldalt kell keresni például a kikapcsológombot is (pont ,,kézre áll", úgyhogy vigyázzunk, nehogy megnyomjuk óvatlanul). A neo gombhasználata nem illik bele az androidos mobiloknál megszokott trendekbe: a három billentyű közül a bal oldali szolgál az eggyel való visszalépésre, és a jobb oldali gombbal hívhatjuk elő az esetleges további lehetőségeket - ezt azoknak lesz nagyon nehéz megszokniuk, akik egy korábbi, más cég által kiadott androidos modellről szeretnének váltani a neóra.
Hardver és kezelőfelület
A neo nagyobbik testvére, az arc nevet kapott mobil mindössze abban fog eltérni a kistestvértől, hogy nagyobb lesz a kijelzője, más a dizájnja, illetve több tízezer forinttal drágább lesz. A beépített hardverek tehát meg fognak egyezni, így mindkét mobilban 512 megabájtos RAM dolgozik 1 gigabájtos merevlemez mellett, és 2.3.2-es verziójú Androidot fognak üzemeltetni. Úgy látszik, a cég tanult a hibájából, és többet nem fognak elkövetni olyan fiaskót, mint az X8 és X10 telefonok esetében. Ha emlékszünk ugyanis, a Sony Ericsson a régebbi androidos mobiljait (az X10-et, X10 minit és X8-at) még 1.6-os operációsrendszer-változattal dobta piacra, amelyek így majdhogynem a megjelenésükkor elavultak voltak, ráadásul csak az utóbbi hetekben röppent fel a hír, hogy az X10-es frissítést kap 2.3.3-as kiadásra, viszont csak nyár végén.
A mobil kiemelkedően gyors, a kijelzője pedig csodaszép képet közvetít - bár csak TFT-megjelenítőről van szó, mégis az AMOLED-panelekre emlékeztetett. Alapból öt kezdőképernyőt kapunk, amelyeken a Sony Ericsson dizájnos widgetei üldögélnek, de ezeket természetesen bármikor lecserélhetjük. A fejlesztőknek arra is maradt idejük, hogy pofás animációkat készítsenek a képernyőn levő ikonok, widgetek vontatásához - az ilyen és effajta pici megoldások miatt lett az egyik kedvencünk ez a mobil.
Mélyvörös fémfelületek, rendkívül gyors és terhelhető hardver, letisztult felület, remek kijelző, ráadásul még az akkumulátora is jól bírja szuflával - az Xperia neo esetében mind a külső, mint a belső nagyon rendben van, igazából csak apróságokba lehet belekötni.
Kommentek